Szendőfi Balázs jól ismert természetfilmes és halkutató, aki Facebook-oldalán rendszeresen tesz közzé a hazai vizek élővilágát bemutató felvételeket, valamint a horgászat, illetve a halgazdálkodás visszásságait tárgyaló bejegyzéseket. Ennek köszönhetően a magyar horgásztársadalom egy jó részének a szemében esküdt ellenség – olyan sötétzöld, aki egyoldalú érvekkel igyekszik diszkreditálni egy hobbit, amely a természethez való kapcsolódást segíti elő. Idén tavasszal megjelent, Az egymillió horgász országa című kötetében ezt a terepmunkát és közéleti tevékenységet sűríti könyv formába: arra tesz kísérletet, hogy a magyarországi tömeges horgászat ökológiai, gazdasági és – mint látni fogjuk, jelentős részt kimondatlanul – etikai következményeit tárja a szélesebb olvasóközönség elé.
Szendőfi Balázs: Az egymillió horgász országa. HVG Könyvek, 2026.
A könyv riportkönyv, amely a magyar szociográfia gazdag hagyományához nyúl vissza. A szerző tézisét – miszerint a horgászat és általában a halgazdálkodás jelen formája ökológiai szempontból káros, és radikális változásra van szükség – nem argumentatív esszében fejti ki, hanem a riportalanyaival folytatott beszélgetések során, dialógus formában bontja ki. A megszólalók a horgászattal, vízvédelemmel, halgazdálkodással foglalkozó szakértők, a szó tág értelmében: nem kizárólag akadémiai és döntéshozó pozíciókban dolgozó emberek, hanem azok, akik e komplex téma valamely szeletét első kézből ismerik. Van köztük volt kereskedelmi halász (Frievald László), ökológus (Weiperth András), elbocsátott halőr-kutató (Dóczi István), rendszerökológus (Jordán Ferenc), de pergető- és legyezőhorgász, köztük a Michelin-csillagos séf, Széll Tamás.
