Az Európa-bajnokságok történetében 1980 óta nem rendeznek bronzmeccset, a FIFA viszont nem kegyelmez a vébé-elődöntők veszteseinek, és a mai napig összeereszti őket. Ezúttal a franciáknak nem volt kedvük játszani, legalábbis az első félidőben semmiképp, már a félidőben négygólos hátrányban voltak Anglia ellen. A második félidőben a franciák feltámadtak, de a csereként beállt Bellingham végül az angolokat segítette egy 6-4-es győzelemhez.
Az elődöntőben a spanyolok ellen tükörsimán kikapó franciáknak elvileg kevésbé volt tétje a meccsnek, két-két arany-, ezüst- és bronzérmük már így is, úgy is van. Nem úgy az angoloknak, akiknek az 1966-os vb-címükön kívül csak két vesztes bronzmeccsük volt eddig.
Az összeállítások alapján egyik csapatnak sem volt túl fontos a meccs. Az angoloknál kimaradt többek között Kane, Bellingham és Pickford is, a franciáknál meg szinte csak a kapus Maignan, a gólkirályságra hajtó Mbappé és Olise maradt az alapcsapatból.
Az első félidőben a franciáknak voltak ugyan helyzetei, az angolok viszont azt csináltak ellenük, amit akartak. A soha ilyen összeállításban nem játszó francia védelmet nézni is rossz volt. Előbb Rice lőtt gólt távolból, majd jött Konsa fejelt gólt szögletből, végül Saka lőtt kettőt. Különösen a harmadik angol gól volt megalázó, amikor Saka és Rashford háromszor is próbálkozhatott a francia kapu előtt anélkül, hogy a védők felszabadítottak volna.
