A Szíria területén fekvő Tell Brak régészeti lelőhely a Krisztus előtti 5. évezred végén a világ egyik legkorábbi városának számított. A település egykori kézművesnegyedében, az elhunyt kiskorúak számára kialakított temetőben a régészek egy csecsemő maradványait tárták fel, amelyek nagyon is érdemesek voltak a további, részletes vizsgálatokra. A gyerek a késő rézkorban, valamikor Kr. e. 4200 és 3900 között élt, halálakor hat–kilenc hónapos lehetett – olvassuk a Múlt-kor.hu-n. A csontváz elemzése során

a szegycsont közelében négy bordatörést, a jobb combcsonton rendellenes csontnövekedést, valamint a koponya mindkét oldalán különböző elváltozásokat azonosítottak.

Ezek ismétlődő, jelentős erejű külső behatásokra utalnak, a kutatók szerint különösen figyelemre méltó a bordák sérülése, mivel ilyen fiatal csecsemőknél az ilyen törések rendkívül ritkák, és a modern orvostudományban is gyakran a bántalmazás egyik jellegzetes ismertetőjegyének számítanak. Az ugyanabból a temetőből előkerült többi gyermek csontvázán ráadásul nem találtak hasonló sérüléseket. A részben begyógyult törések arra utalnak, hogy a gyermek a sérülések elszenvedése után még egy ideig életben maradt.

A szakemberek úgy vélik, hogy a csecsemő nagy valószínűséggel a gondozója által elkövetett bántalmazás áldozata lett, ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a régészeti bizonyítékok alapján sem az elkövető személye, sem a szándéka nem állapítható meg.