Az akkor huszonnyolc éves Ruth Ellis 1955. április 10-én a nyílt utcán agyonlőtte szeretőjét, David Blakelyt, az esküdtszék júniusban, mindössze húsz perc mérlegelést követően bűnösnek találta. Az akkori szabályozás nem adott mérlegelési jogkört a bírónak, a halálbüntetés kiszabása kötelező érvénnyel bírt. Márpedig lett volna mit mérlegelni, a gyilkosságot megelőzően ugyanis a férfi bizonyítottan, rendszeresen és brutálisan bántalmazta a kétgyermekes anyát, az egyik alkalommal, 1955 januárjában a várandós Ellis elvesztette magzatát – írja a Múlt-kor.hu. A döntés, elsősorban a nőt ért traumák figyelmen kívül hagyása miatt országos felháborodást váltott ki, a kegyelmi kérvényt azonban Gwilym Lloyd George akkori belügyminiszter elutasította.
Ruth Ellist 1955 július 13-án kivégezték, a londoni Holloway börtönben felakasztották.
Az ügy a következő évtizedekben a brit igazságszolgáltatás egyik legtöbbet hivatkozott vitatémájává vált, jelentősen hozzájárult például a halálbüntetés 1965-ös eltörléséhez Nagy-Britanniában. Az áldozat unokái pedig most kegyelmi folyamodványt nyújtottak be a kormánynak arra hivatkozva, hogy a korabeli bíróság nem vette figyelembe az elítéltet ért súlyos és folyamatos bántalmazásokat, valamint a gyermekkori traumákat és egyéb enyhítő körülményeket.
