Rudolf Péter a Telexnek adott interjút, melyben Eszenyi Enikő botrányáról is beszélt. Mint ismert, Rudolf hat évvel ezelőtt került a Vígszínház élére, Eszenyit váltotta az igazgatói székben, aki az ellene felhozott vádak miatt lépett vissza a pályázattól. Az ügy nyomán a fővárosi önkormányzat felügyelőbizottsági vizsgálatot indított, amelyet azonban fél év múlva, a részletek nyilvánosságra hozatala nélkül lezártak.
Én sem láttam azt a 70 oldalt, amit a Főváros összeállított a panaszosok vallomásaiból. Én csak azt a helyzetet láttam, amibe hat évvel ezelőtt megérkeztem. Amikor korábban együtt dolgoztunk, mindennek semmi jelét nem tapasztaltam, de amikor a vezetői időszaka alatt rendeztem, már érzékeltem feszültségeket a háttérben
– mondta el Rudolf Péter, aki ilyen ügyeknél azt tartja a legfontosabbnak, hogy az eljárásnak legyen eleje és vége, mint egy bírósági eljárásban.
Most éppen ez marad ki a rendszerből. Jelenleg a kapcsolati hálón és a politikán múlik, hogy egyeseket visszaengednek a színházba, másokat meg nem.
Rudolf a megoldást egy kamara létrehozásában látja, amely egy kamarai törvény alapján működő, az orvosi és az ügyvédi kamarához hasonló szervezetként adna ki működési engedélyt a tagjainak, és etikai bizottságként megvizsgálná a felmerülő ügyeket, amely részeként akár be is vonhatna működési engedélyeket. Úgy látja, ideális esetben egy ilyen bizottság „képes élesen elválasztani egymástól, hogy mi az, ami egy próbán a munka hevében, a rendező felfokozott állapota miatt történik, és mi az, ami túlmegy ezen. És természetesen kiszűrheti a felesleges vádaskodásokat is.”
