A Republikon Intézet friss elemzése szerint az elmúlt 16 évben egyetlen magyar államfő sem töltötte be maradéktalanul az Alaptörvényben meghatározott (fék, ellensúly) szerepét. Azt írják: már az sokatmondó, hogy a négy Fidesz–KDNP által megválasztott köztársasági elnök (Schmitt Pál, Áder János, Novák Katalin és Sulyok Tamás) közül sokaknak a Fidesz öklének tartott Áder János 10 éves államfősége szinte már pozitívnak tűnik.
Emlékeztetnek rá: a Fidesz 2010 augusztusában már nem akarta újraválasztani a korábban általa is támogatott Sólyom Lászlót, a helyére megválasztott Schmitt Pál nem is kívánt pártok felett álló államfő lenni, rövid elnöksége alatt végig tartotta magát ígéretéhez, amely szerint a „törvényhozásnak nem gátja, hanem motorja”, egyetlen törvényt sem küldött vissza a parlament elé, alkotmánybírósági normakontrollra. Nem vétózta meg a médiatörvényt, a magánnyugdíjpénztárak államosítását, az egyházi törvényt, az új Alaptörvényt. Elnöksége alatt vált a köztársasági elnök intézménye gúny tárgyává.
A Republikon Intézet szerint Áder János politikai elfogultsága nem is kérdéses. Ő Schmitt Pálhoz képest az adatok alapján tevékeny államfőnek tűnhet, 10 év alatt 45 esetben vétózott, 8 alkalommal az Alkotmánybíróság, 37 alkalommal pedig az Országgyűlés elé küldte a törvénytervezeteket. Ugyanakkor árulkodó, hogy elnöksége alatt a „Ne írd alá, János!” skandálása a tüntetések elmaradhatatlan része lett, legtöbbször ugyanis csak kisebb súlyú ügyeket kifogásolt, gond nélkül átengedte az egyetemi hallgatók röghöz kötését, a CEU kiebrudalását, a rabszolgatörvényt, a homoszexualitás és a pedofília egybemosását.
