Kellemetlen teher, amikor egy világbajnokság előtt titkos favoritnak kiáltanak ki egy csapatot. Az elmúlt negyven évben számos válogatott bukott bele a túlzott bizalomba. Hogy kellően messzire menjünk, a magyar csapat sem bírta el a nyomást a mexikói vb-n – de legalábbis semmit sem váltott be a belé vetett reményekből. Most a norvég vállakat nyomhatja a teher, az pedig már Brazília ellen eldőlhet, hogy a „sötét ló átka” utoléri-e Erling Haalandékat. Ebben a cikkben annak járunk utána, a legutóbbi tíz tornán hogyan kezelték a csapatok, hogy mindenki tőlük várta a csodát.1986 – MagyarországKezdjünk a számunkra legfájóbbal, az 1986-os, mexikói világbajnoksággal, vagy ahogyan azóta hivatkozunk rá: a magyar foci Mohácsával. A torna előtt a hazai sportsajtó és több nyugat-európai szaklap is titkos favoritként emlegette a magyar válogatottat, pláne azután, amilyen diadalmenetben sikerült abszolválni a kijutást. Mezey György együttese Ciprussal, Ausztriával és Hollandiával került egy selejtezőcsoportba, és játszi könnyedséggel vette az akadályokat. Az első öt meccsét egyaránt megnyerte – közte idegenben legyőzve a félelmetes holland válogatottat –, így még az is belefért, hogy a budapesti visszavágót egy góllal elveszítse. A lenyűgöző selejtezős sikerek, a világbajnokság előtti 3–0-s gála Brazília ellen, na meg az a tény, hogy az aktuális világranglista szerint a magyar volt a legjobb európai csapat, (irreálisan) nagyra duzzasztotta az elvárásokat. A legnagyobb pofon mindjárt az első mérkőzésen elcsattant Irapuatóban, a szovjetek átgázoltak rajtunk. Úgy vertek meg minket 6–0-ra, hogy 10–0 is lehetett volna. Borzalmas, ami történt, pedig én mindent a mexikói vb-re tettem fel. A világbajnokság előtt kétéves szerződéshosszabbítási ajánlatot kaptam az AEK-tól, én azonban elutasítottam, mert biztos voltam benne, hogy nagyot alkotunk Mexikóban, és akkor komolyabb helyről is meg fognak keresni. Ehelyett lebőgtünk, én meg két szék között a pad alá estem– idézte fel a keserédes emlékeit Esterházy Márton, az akkori csapat egyik klasszisa az Origónak még 2011-ben.A vereség azonban önmagában még nem ért volna fel tragédiával, ha Kanadát nem csak 2–0-val intézzük el, vagy ha legyőzzük az aranylabdás Michel Platini fémjelezte franciákat (0–3 lett a vége). A torna igazi meglepetéscsapata Belgium volt, amely az elődöntőig menetelt, és csak a Diego Maradona vezette, később világbajnoki címet nyerő Argentínától kapott ki.Beletörődéssel szemléljük a futball rohadását – búcsú Mezey Györgytől, aki utoljára irányított világklasszis magyar válogatottat1990 – UruguayMár a '86-os tornán is az esélyesek között emlegették az uruguayi labdarúgó-válogatottat – amely a FIFA visszatekintése szerint a mexikói torna előtt a harmadik számú favoritnak számított, végül a nyolcaddöntőben, Argentína ellen búcsúzott –, a Washington Post korabeli cikke pedig a '90-es csapatra is sötét lóként hivatkozott. A dél-amerikaiakat a szakírók egy rutinos, fizikálisan erős csapatnak tartották, amely képes lehet meglepetést okozni, a titkos favoritok átka azonban őket is utolérte. Uruguay már a csoportkörben is szenvedett. A spanyolok elleni 0–0-s döntetlent követően simán kikapott a belgáktól 3–1-re, majd nagy nehézségek árán, Daniel Fonseca 90. perces góljával 1–0-ra legyűrte a nulla ponttal záró Dél-Koreát. A három megszerzett pont (ekkoriban ugyanis még csak kettő járt egy győzelemért) aranyat ért a harmadik helyezettek rangsorában, hat nemzet közül végül negyedikként sikerült továbbcsúszni az egyenes kieséses szakaszba, ahol a házigazda Olaszország jelentette a végállomást. Érdekesség, hogy az olaszoknak ez, illetve a csehszlovákok elleni, szintén 2–0-s győzelme volt a két legnagyobb arányú sikere.A vb legnagyobb meglepetését Kamerun okozta, amely a románokat és az argentinokat megelőzve nyerte meg a B csoportot, majd a nyolcaddöntőben Kolumbiát is legyőzte, hogy aztán egy emlékezetes meccsen essen ki Anglia ellen (2–3). A címvédés nem jött össze Argentínának, egy unalmasnak minősített torna végén, kiábrándítónak tartott döntőn az NSZK egy vitatható tizenegyessel lett világbajnok.