Hétfőn rendeltek el másodfokú vízkorlátozást az agglomerációs faluban, ahol élek, eddigre a szomszéd községben már kritikus volt a helyzet. Néhány órával később Magyar Péter miniszterelnök is határozott kéréssel fordult az ország lakosságához: a következő napokban csak a valóban fontos vízhasználatra korlátozzuk az ivóvíz használatát. Kíváncsi voltam, mennyi az a legkisebb vízmennyiség, amivel ki lehet húzni 24 órát úgy, hogy az alapvető higiéniából nem adok lejjebb, csak jobban figyelek rá, hogy ne folyassam felesleges másodpercekig a csapot. Este kilenc óra körül kezdtem a kísérletet, pont egy mosást terveztem elindítani, de egy gyors keresés szerint ez nagyjából 40 litert jelentett volna. Gyorsan elengedtem a tervet, még pár napot kibírok, legalább elővehetem a ritkábban hordott ruhákat. Az általános vízfogyasztásom talán nem tragikus, de nem is jó. Locsolni csak néhány szobanövényt és a kerti leandert szoktam, napközben általában nem vagyok itthon, viszont szeretek hosszan fürdeni a kádban. Mosást csak akkor indítok, ha teljesen meg tudom tölteni a gépet, de a mosogatással kapcsolatban kifejezetten finnyás vagyok, a nagymamám például rendszeresen elhűl, milyen sok vizet használok rá el – úgyhogy ennek láttam neki először. https://hvg.hu/gazdasag/20260701_europion-hoseg-munka-home-office-aram-viz-energia-kozvelemeyn-kutatasA tányérokra, poharakra ott a mosogatógép, de bőven maradt benne hely, úgyhogy a fogyasztásnak ezt a részét megspóroltam, egy 1-2 napos vízkorlátozást át lehet vészelni anélkül, hogy elindítanám – egy nagyobb családnál, persze, már nem biztos. Várt rám viszont egy nagyon zsíros serpenyő és még jó pár edény, amiket mindig kézzel szoktam elmosni, úgyhogy nekiláttam, miközben adagonként kimértem az elhasznált vizet egy felmosóvödörbe. 13,5 literből sikerült elmosni mindent, újabb kilenc fogyott az öblítéssel – még úgy is, hogy tényleg nem folyattam a vizet, csak nagyjából harmadáig töltöttem fel a tálcát. A legkevésbé koszos késekkel kezdtem, a serpenyő maradt a legvégére. Közben próbáltam átgondolni, fel tudom-e használni bármire a mosogatólét, ha már kénytelen voltam egy mérőpohárral átöntögetni egy felmosóvödörbe: az első adagot végül kiöntöttem, az öblítésre használt vizet még tartogattam. Ínséges időkben 1-2 WC-öblítésre is felhasználható, de ezt már a lélektani higiéniai határ átlépésének éreztem volna. Cserébe beütött a klímaszorongás, amiért Magyarországon központilag ivóvizet használunk a WC-tartályokban. A spórolós mosogatás nagy hátránya, hogy folyó víz hiányában a szivacsot éri nagyobb terhelés, úgyhogy kénytelen voltam megválni egytől, pedig normál ügymenetben még lett volna egy hete. Mindegy, szivacs van még itthon, különben se lehet mindennel egyszerre takarékoskodni – nyugtattam magam. Kezdem megbánni, kevés undorítóbb dolog van a mosogatóvíz méricskélésénél – írtam utána egy üzenetben. Tényleg senkinek nem ajánlom, hogy könyékig pancsoljon a zsíros vízben, de szerencsére, ha valaki csak spórolni akar jegyzőkönyvezés nélkül, ez a lépés elhagyható. Eddigre azt éreztem, a bőröm is beszívta a zsíros víz szagát, egy átlagos napon valószínűleg egy tripla kézmosással enyhítettem volna a helyzeten. Most beértem egy papírtörlővel és azzal, hogy az öblítéshez használt vízzel, plusz ecetes tisztítószerrel áttöröltem a pultot, sőt a szemetet is kivittem, hátha annak van kajamaradék szaga, nem nekem. ShutterstockNyilvánvaló, hogy a 40 fokos hőségben a zuhanyzást nem lehet halogatni, viszont a mosogatással még az odafigyeléssel együtt is annyival több vizet fogyasztottam, mint gondoltam, hogy a hajmosásról hajlandó voltam lemondani.