A megkönnyebbülés pillanata mindenkinek ismerős, aki valaha küzdött már az aranyér okozta kellemetlen panaszokkal. Amikor a lüktető fájdalom végre alábbhagy, a viszkető, feszítő érzés megszűnik, és újra kényelmesen tudunk leülni, úgy érezzük, túl vagyunk a nehezén. Ám ez csalóka tévhit.
Ha ezen a kritikus ponton letudottnak tekintjük a problémát, akkor könnyen egy ördögi körforgásban találhatjuk magunkat, ahol a panaszok újra meg újra fellángolnak. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a tünetmentesség nem egyenlő a szövetek teljes gyógyulásával.
A tünetek enyhülése nem a végállomás
A végbéltájék nyálkahártyája az emberi szervezet egyik legérzékenyebb, legfinomabb szövete. Amikor egy aranyeres krízis során ezen a területen megsérül a szövet, megduzzadnak, begyulladnak a vénás érfonatok, a belső helyreállítás egyáltalán nem fejeződik be azzal, hogy a kellemetlen panaszok hirtelen elmúlnak. A fájdalom megszűnése csupán azt jelzi számunkra, hogy az akut fázis alábbhagyott. Maga a mély szöveti regeneráció viszont egy sokkal lassabb és kevésbé látványos folyamat, amely messze túlnyúlik a tüneteken.
Vihar utáni csend
