A honvédségi reform célja eredetileg az lett volna, hogy a modern haditechnikai beszerzések után a katonák jogállását és mindennapi szolgálati feltételeit is korszerűsítsék, a folyamat azonban a HVG által feltártak szerint belső kormányzati és katonai érdekütközések között csúszott félre.
A lap több, az átalakításra rálátó forrás, köztük Bazsik István, a Honvéd Érdekképviseleti Szervezet (HÉSZ) elnöke alapján azt írja: a reform középpontjában a honvédek jogállásáról szóló törvény állt, amely a katonák javadalmazásától a szabadságoláson át a szankciókig szinte mindent szabályozott. Az eredeti elképzelés szerint új kerettörvény készült volna, a részleteket pedig rendeletekben rögzítették volna, ám a tartalmi viták során kiderült, hogy a minisztérium, a vezérkar és a kormányzati központ más-más irányba vinné a reformot.
Bazsik szerint a Honvédelmi Minisztériumban három erőközpont működött:
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter,
Böröndi Gábor vezérkari főnök,
