Ülünk az érseki palotában az egyik legmagasabb rangú katolikus főpappal és egy iratköteget szorongató kánonjogásszal – és a semmiről beszélünk. Erről a semmiről már emberek százezrei értesültek, tömegek találgatják a titok nyitját, egymást érik az újságcikkek és a közösségi média megfejtései, és a következő hetekben és hónapokban is hosszan tárgyalják majd az ügyet a Vatikán és a messzi Amerika hivatalaiban. Egy olyan ügyet, ami nincs. Tanulsága viszont rengeteg van.
Hogyan terjednek az álhírek az online térben és az utcákon? Hogyan tetézi a bajt a jószándék? Hogyan nehezíti a tisztánlátást az átláthatóság követelménye? És tényleg sebezhetőbbek a papok a hamis vádakkal szemben, mint más állampolgárok? A cikk végére eljutunk ahhoz a nyugtalanító felismeréshez, hogy
ritka nagy szerencse kellett hozzá, hogy egy zavaros gondolat ne csak országos botránnyá dagadjon, hanem megoldatlan is maradjon.
Szomorú történet ez, hibák vagy hiányosságok sorozatával, de pont az benne az érdekes, hogy a legtöbb, médiában megjelenő botránnyal szemben itt nehéz számító gonoszságot, haszonszerzési szándékot azonosítani.
Plakátok Miskolcon
