Uruguay nem gondolkodhatott másban, csak a győzelemben a mérkőzés előtt, ennek megfelelően igyekeztek is neki ugrani az elején Spanyolországnak, másfél perc után aztán mégis majdnem utóbbi szerzett vezetést.
Az első félidőnek főleg az első fele rengeteg pontatlanságot, eladott labdát és ki nem kényszerített hibát hozott mindkét oldalon, de a spanyolok többé-kevésbé kézben tartották a meccset. A dél-amerikaiaknak egyedül a hidratációs szünet után volt egy rövid periódusuk amikor az ellenfelük fölé tudtak nőni –a félidő végén mégis Spanyolország szerzett gólt, az egyébként gyengén játszó Alex Baena eresztett meg egy nem túl jó lövést az uruguayi kapura a tizenhatoson belül, Muslera pedig bevédte a labdát.
Vélhetően ez a potyagól volt az utolsó érdemi történés, ami Muslera nevéhez fűződik majd világbajnokságon, mert a szövetségi kapitány, Marcelo Bielsa a félidőben lecserélte a kapusát.
Aztán nem sokkal később lecserélte a csapatkapitányát, a gyengén és idegesen játszó Federico Valverdét is, de változást nem tudott ezzel sem elérni a játékban. Főleg Dani Olmo beállása után a spanyolok egyre nagyobb kontrollt tudtak kialakítani a meccs felett, helyzeteik is nekik voltak, a legnagyobbat Ferran Torres hagyta ki. A Barcelona támadója ziccerben kilépve, a kapussal szemben állva nem találta el a kaput.
