A nyugati sajtó a választások másnapja óta rendszeresen kéri Magyar Pétertől a szélsőjobb megállításának a receptjét. Ha a nyugati fősodor pártjai meg tudnák hallani a válaszait, lehet, hogy hatékonyabb volna, mint Orbán bukásától várni az illiberális internacionálé végét.
Május végén a Föld/osztás podcastban Kerner Zsolttal próbáltunk gombot varrni a Tisza kirajzolódó közép-európai / külpolitikai irányaira. Mellékszál volt, de Zsolt találóan fogalmazta meg, hogy
Magyar Péter halálra akar minket sajtótájékoztatni.
Ezt a veszélyt igyekszem elkerülni, de a nemzetközi sajtótájékoztatókból így is meghallgattam többet, és feltűnt, hogy a miniszterelnököt rendszeresen kérdezi a nyugati sajtó, hogy mégis hogyan sikerült legyőzni a hatalmas erőforrásfölénnyel rendelkező Orbánt – és hogy akkor ebből mi következik az ő országaik számára.
Ez valóban talányos lehet a nyugati újságíróknak, mert azokban az országokban egy a magyarral ellentétes folyamat zajlik: az illiberális / populista / szélsőjobboldali pártok (a definíciós vitáktól ezúttal megkímélem az olvasót) népszerűségének növekedése megállíthatatlannak látszik. De azért is, mert nyugatról nézve még leválthatatlanabbnak tűnt az Orbán-rezsim. A brit Booker-díjas író, a magyar származású David Szalay a Partizánban jegyezte meg, a nyugati sajtóból tájékozódó emberek sokszor azt hitték, Magyarországon diktatúrában éltünk, és egy a rezsimmel szemben kritikus, annak alakulásával kapcsolatban aggódó, de az itteni helyzetet ismerő embernek (mint neki) gyakran azzal a kellemetlen szituációval kellett szembesülnie, hogy
