Az nem újdonság, hogy a legtöbbek számára az okoseszközök és -szolgáltatások használata elengedhetetlen a kényelmes élethez. Az viszonylag új jelenség, hogy sokan időnként inkább visszabutítják a hétköznapjaikat, hogy megóvják a mentális egészségüket.
Amikor másfél évtizede megjelent a mobilokon az egyre-másra felugró (push) értesítések küldésének lehetősége, az alkalmazásfejlesztők hamar ráéreztek, milyen komoly fegyvert kaptak a kezükbe. Az, hogy a felhasználókat akkor is értesítésekkel lehet bombázni, amikor nemhogy az adott programot nem használják, de még csak a kezükben sincs a telefonjuk, óriási előnyt jelent a figyelmükért folytatott küzdelemben. A legfrissebb statisztikák szerint egy, a telefonját nem túlhasználó átlagember figyelmét naponta 40–60 alkalommal próbálja így magára vonni a mobilja.Több pszichológus már rögtön a push értesítések bevezetése után megkongatta a vészharangot, arra figyelmeztetve, hogy az elsőre ártatlannak tűnő, gyakran pedig kimondottan hasznos értesítések végül komoly stresszforrássá válnak. Tudományos nyomásra, illetve hogy megnyerjék a felhasználókat saját terméküknek, az operációs rendszerek fejlesztői és a mobilok gyártói az utóbbi években egyre-másra építették be az appok értesítésküldő képességeit korlátozó funkciókat. Ennek hatására persze megerősítették eszköztárukat az alkalmazásfejlesztők, akik minden trükköt bevetnek annak érdekében, hogy rávegyék az embert a rendszerengedély megadására. A figyelemért folytatott harcban, úgy tűnik, utóbbiak állnak nyerésre.
