Az elmúlt évek politikai légkörében és a választások körül sokan nem egyszerű győzelemérzésről vagy csalódottságról számoltak be. Sokkal inkább testi-lelki kimerültségről, szorongásról, ürességről vagy apátiáról. Mit jelent az, ha egy társadalom hosszú időn át úgy működik, hogy az emberek életét a legapróbb szinten áthatja a politika, miközben egyre kevésbé érzik, hogy valódi ráhatásuk lenne a közös ügyeikre? Ha nem is nevezzük politikai traumának, miért fontos érteni, hogy nem pusztán egyéni megélésekről van szó?
Mikor válik egy közéleti helyzet tartós lelki-társadalmi terheléssé?A köznyelvben ma már sok mindenre használjuk a trauma szót: szakításra, munkahelyi konfliktusra, közéleti csalódásra. Klinikai pszichológiai értelemben azonban a pszichológiai trauma olyan lélektani esemény, amely túlmutat az ember saját már rendelkezésre álló megküzdési módjain, a psziché védekező rendszerei elégtelenné válnak, így az esemény nem tud az egyén narratívájába beillesztődni, mintegy idegen testként marad a pszichés térben. Egy társadalmi folyamat is lehet mélyen megterhelő anélkül, hogy minden egyéni reakciót traumának neveznénk.
Hozzászólások
