Az elmagányosodás a 21. századi nyugati társadalom egyik legnagyobb kihívása: egyre többet vagyunk egyedül, egyre nehezebben alakítunk ki kapcsolódásokat és egyre türelmetlenebbek vagyunk, miközben keressük az igazit.
Ráadásul soha olyan keveset nem szexeltünk, mint napjainkban, hiszen mint arra a General Social Survey adatai rámutatnak, 2024-ben az emberek alig 37 százaléka él szexuális életet hetente legalább egyszer, miközben 24 százalék azon nagykorúak aránya, akiknek az elmúlt évben egyáltalán nem volt részük szexuális aktusban.
Tovább árnyalja a képet, hogy EU-szerte mintegy 76 millió egyedülálló felnőtt él egyszemélyes háztartásban, illetve hogy az USA-ban a harmincéves férfiak 51 százaléka él partner nélkül. Kiegészítve mindezt azzal, hogy a WHO szerint az elmúlt évtizedben hat felnőttből egy megtapasztalta a tartós magányt, miközben a 19-29 éves felnőttek 27 százaléka rendszeresen egyedül érzi magát, érthető, hogy a folyamatosan rendelkezésre álló, mindig beszélgetésre kész, elfogadó és támogató csetbotok hozzáférhetősége beszélgetésre ösztönzi azokat, akiknek az életéből hiányzik a hús-vér társaság.
A mesterséges intelligencia olyan, mint a drog
A kutatások szerint az AI-chatbotok addiktív voltának hátterében a tudatosan tervezett pszichológiai mechanizmusok állnak. Az egyik fontos elem a kiszámíthatatlanság: mivel a chatbot válaszai nem jelezhetők pontosan előre, ez dopamin-felszabadulást vált ki az agyban. Ezt erősítik a vizuális effektek is, például a szavanként megjelenő válaszok vagy az értesítések, amelyek folyamatos jutalomérzetet adnak a felhasználónak.
