Egy tenyésztő a struccával Törökországban – Fotó: Esra Hacioglu / Anadolu Agency / Getty ImagesÁllítsd be a Telexet megbízható forrásnak!A struccokról a legtöbben valószínűleg nem a gyengéd érzelmekre asszociálnak. A világ legnagyobb és legnehezebb madarai inkább hatalmas termetükről, veszélyes rúgásaikról vagy éppen arról a tévhitről híresek, hogy veszély esetén a homokba dugják a fejüket. Pedig kutatók szerint a struccok ennél jóval érzelmesebb lények: nemcsak fajtársaikhoz, hanem az őket gondozó emberekhez is képesek kötődni. Egy erről szóló kutatás olyan szokatlan eredményre jutott, hogy szerzői 2002-ben Ignobel-díjat kaptak érte. (Ez a díj a Nobel paródiája, olyan kutatások kapják, amik első látásra nagy hülyeségnek tűnnek, de valójában mégis elgondolkodtatók.)A struccok nem arról híresek, hogy különösebben intelligens állatok lennének, ami nagyrészt annak következménye, hogy az agyuk mérete körülbelül egy dióéval egyezik meg. A kutatók nem igazán számítottak arra, hogy felfedezik: az állatok gyakran összekeverik az emberi gondozójukat a párjukkal, és inkább neki kezdenek el udvarolni.Az 1990-es évek elején strucctenyésztők észrevették, hogy madaraiknál egyre gyakrabban jelenik meg a klasszikus udvarlási viselkedés, amikor emberek vannak a közelükben. A hímek kitárták szárnyaikat, leguggoltak, és nyakukat mozgatva párzási táncot jártak, mintha jobban érdekelte volna őket a szex akkor, amikor a gondozóik a közelükben voltak.Ehhez kapcsolódik a 2002-es biológiai Ignobel-díj, amit Norma Bubier, Charles Paxton, Phil Bowers és D. Charles Deeming kapott A struccok (Struthio camelus) udvarlási viselkedése emberekkel szemben brit farmkörülmények között című tanulmányért. A kutatók eredetileg arra keresték a választ, hogy miért olyan alacsony a szaporulat a brit struccfarmokon. A kutatás során meglepő magyarázatra bukkantak: a farmokon nevelkedett struccok azért udvarolnak az emberek jelenlétében, mert sokan erősebb érdeklődést mutatnak a gondozók, mint a többi strucc iránt. Sőt, a kutatás során az egyik tudóst is kitüntetett figyelemmel tisztelték meg.Azt is sikerült megfigyelni, hogy a struccok egyes emberek jelenlétében jellegzetes párzótáncot mutatnak be (bár ez lehet területvédő viselkedés is). A hímek szó szerint fél térdre ereszkedtek, amikor egy gondozó közelített feléjük, míg a nőstények csőrüket csattogtatva próbáltak csábítani. Volt olyan hím, ami ügyesen használta azt ki, hogy a nősténynek inkább a gondozója tetszett meg: amikor az az emberi jelenlét hatására a földre helyezkedett párzásban reménykedve, a hím odaosont, és kihasználta a helyzetet.Bár alapvetően megmosolyogtatja az embert, ha arra gondol, hogy a struccok gyengéd érzelmeket táplálhatnak a gondozóik iránt, a kutatásnak gyakorlati haszna is volt: rávilágított arra, hogy az emberek jelenléte jelentősen befolyásolhatja a struccok természetes viselkedését, ami a tenyésztés eredményességére is hatással lehet. Előfordulhat ugyanis, hogy a hímek ritkábban udvarolnak emiatt a saját nőstényeiknek, aminek következtében a nőstények nagyobb arányban utasítják el a hímek párzási kísérleteit.Egy későbbi, 2013-as kutatás egyébként ennek pont az ellenkezőjére jutott: ez azt írta, hogy a fiókák emberhez szoktatása megkönnyítheti az állatok együttműködését a mesterséges szaporítás során, javíthatja az ember és madár közötti kapcsolatot, és végső soron az állatok jóllétét is szolgálhatja. Itt a megfigyelési időszak alatt nem észleltek sem szexuális, sem agresszív viselkedést az emberek irányába. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az emberhez szoktatott struccok kevésbé félnek a gazdájuktól, kezelhetőbbek és barátságosabbak lehetnek, ugyanakkor ők is megjegyezték: további vizsgálatokra van szükség annak megértéséhez, hogy ivarérett korban megjelenik-e szexuális vagy agresszív viselkedés az emberek vonatkozásában.(New Scientist, CMAJ, British Poultry Science, Applied Animal Behaviour Science, IFL Science)