Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédet mond a győzelem napja alkalmából tartott moszkvai katonai parádén, 2026. május 9-én – Fotó: Igor Ivanko / AFPMájus végén Oroszország a háború egyik legnagyobb rakéta- és dróntámadását hajtotta végre Ukrajna ellen. Az oroszok több száz drónnal és több tucat rakétával bombázták Kijevet, a főváros összes kerületében keletkezett kár. Amennyire intenzív volt a támadás, annyira költséges is, a drón- és rakétazápor több százmillió dollárt emészthetett fel. Nem véletlen, hogy a következő napokban az ukrán közösségi médiában rengeteg szarkasztikus videó keringett arról, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök mennyire aránytalanul sok pénzt költ el némi durrogtatásra és a civilek életének veszélyeztetésére – a támadásban legalább ketten meghaltak és több mint hatvanan megsérültek. A rendkívül költséges május 24-i akciót orosz katonai bloggerek is kritizálták, főleg azt, hogy a borsos árú Oresnyik rakétákat érdemi katonai haszon nélkül dobták le például Bila Cerkvára.Ahogy arról mi is írtunk, a támadás nem az orosz erőfölényről szólt, inkább annak volt tünete, aminek a minden korábbinál visszafogottabb győzelem napi felvonulás is: hogy Moszkva mennyire messze van az eredetileg kitűzött katonai céljaitól, miközben Ukrajna egyre hatékonyabb válaszcsapásokra képes.Bár elsőre úgy tűnhet, Oroszország azért lő ki drága Oresnyikeket ukrán városokra, mert megteheti, jelenleg több minden mutat abba az irányba, hogy az ország jelentős gazdasági – és akár intézményi – árat fizet azért, hogy fenntartsa a háborút Ukrajnában. Oroszország a szemünk láttára éli fel a jövőbeli növekedés lehetőségét a háború finanszírozására, és ezen legfeljebb csak rövid távon enyhíthet az iráni konfliktus miatt kialakuló olajpiaci áremelkedés.Eljött a nehéz döntések időszakaAz Ukrajna 2022-es lerohanása utáni első három év nem roppantotta meg az orosz gazdaságot, sőt: bár a hivatalos adatokat az Oroszországot elemző szakértők mindig fenntartásokkal kezelik, a mutatók alapján globális átlag feletti mértékben nőtt az orosz GDP, jók voltak a fogyasztási mutatók, a magas infláció ellenére infláció felett emelkedtek a fizetések, és még beruházásokra is volt pénz.Közben viszont már akkor voltak arra utaló jelek, hogy a látszólagos rugalmasság valójában egy túlfűtött állapot, amit a hadiipar és a rohamtempóban bővített infrastruktúra-fejlesztések pörgetnek. Alexandra Prokopenko, az orosz jegybank egykori tanácsadója, ma Berlinben élő közgazdász 2024-ben úgy számolt, hogy a Kreml ezt a gazdaságpolitikát még körülbelül egy évig engedheti meg magának, utána nehéz döntések elé kell néznie: csökkentenie kell a katonák bérét, esetleg vissza kell fognia a túlzó termelést a hadiiparban. A közgazdász két éve arról beszélt, hogy hosszú távon a gazdasági egyensúlytalanságok növekedni fognak, és egyre nő egy valódi válság kialakulásának az esélye is.Úgy tűnik, Oroszország mostanra valóban elérkezett a nehéz döntésekhez. A 2024-es 5 százalékhoz képest 2025-re mindössze 1 százalékra apadt az orosz gazdaság növekedése. Idénre pedig még borúsabbak a kilátások,májusban a Kreml 1,3 százalékról 0,4 százalékra módosította a 2026-os előrejelzését, miután 2023 óta először az év első három hónapjában zsugorodott a gazdaság.A finn jegybank fejlődő országokkal foglalkozó intézetének (BOFIT) március végi, 2026–2028-ra szóló előrejelzése idénre még 1 százalék körüli növekedéssel kalkulál ugyan, jövőre és 2028-ra viszont már mindössze 0,5 százalékos növekedést várnak.Mindez arra utal, hogy elfogyott az elmúlt évek lendülete. A magas nyersanyagárak idén még fenntarthatnak valamiféle növekedést (az iráni háború következményeiről később még lesz szó), de ennek hatása 2027-re jó eséllyel elapad. A növekedést a BOFIT szerint alapvetően a reálbér-növekedés lassulása és ebből következően a háztartások visszafogott fogyasztása, valamint a gyengülő beruházások húzzák vissza.A beruházásokat részben a magas jegybanki alapkamat (azaz a drága finanszírozhatóság) akadályozza, de újabban komoly problémát jelent Oroszországban az is, hogy nő a szakadék a hadiipar és a gazdaság többi része között, a „polgári” gazdaság egyre jobban alárendelődik a háború finanszírozásának. A BOFIT adatai szerint a háborús ágazatok hozzáadott értéke 20 százalékkal nőtt 2025-ben, míg az összes többi mindössze 0,4 százalékkal. Nagyon valószínű, hogy a katonai termelésben nem részt vevő cégek nem fognak tudni beruházásokat végrehajtani a következő években, de máshonnan sem várható, hogy a termelékenységüket növelni tudnák, mert a szankciók mind a gyártási technológiák, mind az alkatrészek árait megdrágították, miközben körülbelül 1,5 millió dolgozó hiányzik a gazdaságból.A hadiipari beruházások pörögnek ugyan, de ezek csak korlátozottan javítják az orosz gazdaság hosszú távú kilátásait: a háborús termelés növeli a GDP-t és munkát ad a vállalatoknak, de a legyártott eszközök nagy része a frontra megy, ezért a háborús beruházások jóval kevésbé növelik a jövőbeli növekedési potenciált, mint a civil gazdaság fejlesztései. Ezt emelte ki a Telexnek adott interjújában Andrej Nyecsajev, a független Oroszország első gazdasági minisztere is tavaly szeptemberben: „A növekedés a hadiipar költségvetésből finanszírozott megrendelésein alapul. Gyártunk rakétát, tankot, szállítóeszközöket, Kalasnyikovokat. Aztán a rakéták felrobbannak, a szállítóeszközöket kilövik. Mindaz, ami a GDP növekedésében jelentkezett termelésként, a fronton megsemmisül.”A BOFIT elemzői arra jutottak, hogy az előző évekhez képest Oroszországnak már nem reális opció az, hogy fiskális intézkedésekkel (például katonai megrendelések növelése, állami béremelések, beruházások) ösztönözze a gazdasági növekedést. Az állami költekezés további növelése már nem fogja tudni ugyanúgy felpörgetni a gazdaságot, mint korábban, mert a gazdaság már teljes kapacitáson működik, a munkaerőhiány miatt a béremelések és állami megrendelések nem tudják érdemben tovább növelni a termelést. Eközben a költségvetési mozgástér is beszűkült, a tartalékok kimerültek, a hitelfelvétel drágábbá vált, a lassuló gazdaság visszafogja az adóbevételeket (az adóemelésnek viszont komoly politikai kockázata lenne).Mindezek az orosz vezetésnek is egyre nyilvánvalóbbak. A Bloomberg június eleji cikke szerintmagas rangú kormánytisztviselők arra figyelmeztették az elnököt, hogy az ukrajnai háborúra fordított kiadások fenntarthatatlanok.Az orosz pénzügyminisztérium és a jegybank tisztviselői jelezték, hogy a védelmi kiadások tervezett szintje veszélyesen megnövelheti a költségvetési hiányt, így kiadáscsökkentést javasoltak ezen a területen. A Bloomberg forrásai szerint viszont a Kreml továbbra is ragaszkodik a katonai kiadások fenntartásához, azzal az indoklással, hogy rengeteg vállalkozás függ a katonai szerződésektől. A hírügynökség azt írta, a 2022-es ukrajnai invázió óta ez a legkomolyabb jele a belső vezetésben kialakult megosztottságnak.Senki sem maradhat örökké a halálzónábanBorús képet fest az orosz gazdaságról a már említett Alexandra Prokopenko februári cikke is. A közgazdász a The Economistnak írt véleménycikkében arra jutott, hogy Oroszország elérte a halálzónát (ez az a magasság, ahol a levegő olyan ritka, hogy nincs elég oxigén az életben maradáshoz). Prokopenko szerint a Nyugat arra vár, hogy mikor omlik össze az orosz gazdaság, ez azonban nem fog eljönni – viszont a gazdaság helyreállításának lehetősége sem jön el, ha Oroszország sokáig a halálzónában marad.„Az orosz gazdaság egyfajta negatív egyensúlyi állapotban ragadt: éppen csak tartja magát, közben folyamatosan rontja a saját jövőbeli teljesítőképességét” – írta a közgazdász. A BOFIT-hoz hasonlóan Prokopenko is kiemeli, hogy a vállalati szektor szenved, a hiányt pedig már nem lehet adóbevételekkel pótolni. 2025-re 2,6 százalékra nőtt a központi költségvetési hiány, ami a világjárvány óta a legmagasabb adat (ráadásul pontosságát egyre több elemző és Oroszország-szakértő kérdőjelezi meg). A jelenlegi adatok alapján az orosz állam többet költ az államadósság kamatai után, mint oktatásra és egészségügyre együttvéve.A közgazdász szerint ennek az új struktúrának a legveszélyesebb eleme az, amiből táplálkozik. A gazdasági növekedést ma már főleg a hadiipar hajtja: az állam hatalmas összegeket költ védelmi megrendelésekre, amelyek munkát adnak a vállalatoknak, béreket fizetnek a dolgozóknak, és így gazdasági aktivitást generálnak. A mostani modell tehát külső jövedelem helyett egy torz belső újraelosztásra épül, Prokopenko szerint úgy, mint amikor „a test a saját izomszövetét hasznosítja energiaként”. Úgy látja, Putyin a kivárásra játszik, mert Európa széttagoltsága miatt úgy érzi, hogy az idő neki dolgozik. Oroszország még tudja folytatni a háborút, de ahogy egyetlen hegymászó sem maradhat túl sokáig életben a halálzónában, a Kremlnek is a háború lezárása szükséges ahhoz, hogy elkerülje a hosszabb gazdasági hanyatlást.Janis Kluge, a berlini Stiftung Wissenschaft und Politik (SWP) think tank Oroszország-szakértője szerint ráadásul 2025-ben Moszkva valódi költségvetési helyzete sokkal rosszabb lehetett, mint amit a hivatalos adatok mutatnak. A központi költségvetés hiánya a GDP 2,6 százaléka volt, az önkormányzati és társadalombiztosítási rendszerekkel együtt a teljes deficit már közel 4 százalékra nőtt. Kluge szerint emögött az áll, hogy a régiók egyre többet költenek a hadsereghez csatlakozók bónuszára, illetve a sebesültek és az elesettek családtagjainak kártérítésére, az adóbevételeik viszont folyamatosan csökkennek a gazdaság lassulása miatt. A háború egyre nagyobb pénzügyi terhet ró Oroszországra: ha a fronton nem történik áttörés, és a gazdasági problémák tovább mélyülnek, az hosszú távon a rendszer stabilitását és az elit rendszerbe vetett bizalmát is veszélyeztetheti.Nem csak az elemzők, a svéd katonai hírszerzés szerint is súlyos problémák lehetnek az orosz gazdaságban. Thomas Nilsson, a svéd katonai hírszerzés vezetője a Financial Timesnak áprilisban azt nyilatkozta, hogy az orosz gazdaság a háború és a magas olajárak ellenére sem tudott érdemben helyreállni, a strukturális problémák miatt a gazdaság továbbra is lejtmenetben van. A svéd hírszerzés szerint Moszkva ráadásul manipulálhatja is a gazdasági adatokat, az infláció, a költségvetési hiány is súlyosabb lehet a hivatalos számoknál.Nilsson arról is beszélt, hogy az oroszok fő olajexportját jelentő Ural olaj hordónkénti árának egy évig 100 dollár felett kéne maradnia ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön a költségvetés, és ennél lényegesen hosszabb ideig kéne maradnia a 100 dolláros árnak ahhoz, hogy más gazdasági problémákat is elsimítson (cikkünk írásakor az Ural ára körülbelül 86 dollár volt hordónként). A svéd hírszerzés konklúziója is az, hogy a mostani modell fenntarthatatlan. Nilsson szerint az orosz gazdaságban csak kétféle forgatókönyv lehetséges: „Hosszú távú hanyatlás vagy hirtelen összeomlás. Akár így, akár úgy, továbbra is egy pénzügyi katasztrófa felé tartanak.”Maria Malmer Stenergard svéd külügyminiszter – részben hírszerzési értékelésekre hivatkozva – május végén arról írt a New York Times lapjain, hogy nem szabad alulbecsülni az orosz kapacitásokat, de túlbecsülni sem, mert a háború és a szankciók költségei sokkal jobban gyengítik az országot, mint azt a hivatalos adatok mutatják. A külügyminiszter arról írt, Oroszország hiába állítja, hogy 2020 és 2024 között 13 százalékkal nőtt a gazdasága, az éjszakai fénykibocsátás alapján a svédek becslése szerint az orosz gazdaság valójában körülbelül 8 százalékkal zsugorodott ebben az időszakban. (Az éjszakai fénykibocsátással kapcsolatos adatok korrelálnak a gazdasági aktivitással, ezért gyakran használják olyan országok GDP-jének a mérésére, ahol nem megbízhatók az adatok.)Az ukrán támadások is fájdalmasakUkrajna eközben a korábbiaktól eltérően ma már nemcsak elszigetelt célpontokat támad az orosz energia-infrastruktúrában, hanem az egész ellátási láncot, gyakran 700–1400 kilométerre az ukrán határtól. Kijev mostanra támadta már az orosz olajipar büszkeségének számító, fekete-tengeri tuapszei finomítót, a Nyizsnyij Novgorodnál lévő NORSI-t, Oroszország negyedik legnagyobb finomítóját, az ország finomításának 5 százalékát adó rjazanyi finomítót, illetve moszkvai, szizranyi, permi, novokujbisevszki, baskíriai finomítókat, az uszty-lugai gázkondenzátum-feldolgozót, valamint több olajtárolót, szivattyúállomást, exportkikötőt és terminált is.Mindezek önmagukban nem bénítják meg az orosz olajexportot, de a támadások egyértelműen fájnak Oroszországnak. Nemcsak amiatt, mert többet kell költenie javításra és védelemre, de a kieső kapacitások is számottevők. A londoni OilX elemzőcég adatai szerint az orosz finomítók átlagos feldolgozása 2026 áprilisában a 16 éve látott legalacsonyabb szintre esett vissza (napi 4,69 millió hordóra). Az ukrán támadások olyan mértékben zavarják az orosz finomítókat, hogy a Bloomberg május végén arról írt, Moszkva fontolgatja a dízel- és kerozinexport korlátozását.Igaz, a Bloomberg másik cikke egy másik érdekes hatásra is felhívja a figyelmet. Ukrajna év elején több exportlétesítményt is támadott, késő tavasszal viszont inkább a finomítók kerültek célkeresztbe. Ha viszont kevesebb nyersolaj jut feldolgozásra az orosz finomítókban, az átmenetileg növelheti az exportálható nyersolaj mennyiségét, legalábbis addig, amíg ismét meg nem szaporodnak az exportkikötők elleni támadások.Az iráni háború rövid távon kapóra jött Oroszországnak: a Hormuzi-szorosban kialakult ellátási zavarok globális olajpiaci sokkot okoztak, felverve az árakat és átmenetileg átrendezve a kereskedelmi útvonalakat. A magasabb világpiaci árak és a kieső közel-keleti kínálat miatt megnőtt a kereslet az orosz olajra, főleg India és Kína felől, így Oroszország nyersolaj-exportja május végén az idei év eddigi legmagasabb szintje közelében mozgott. Önmagában az iráni konfliktus azonban nem fogja tudni kihúzni az orosz gazdaságot a bajból, mert a magas olajárak nem oldják meg a korábban már említett strukturális problémákat: a háborús túlköltekezést, a magas inflációt és kamatokat, illetve a növekvő költségvetési hiányt, tehát a túlfűtött, majd kifulladó gazdaság tüneteit.