Most már tényleg mindjárt elkezdődik a nyár legfontosabb eseménye, a 2026-os futball-világbajnokság, így eljött az ideje, hogy megválaszoljuk a legégetőbb kérdéseket. Ehhez három futballszerető író, Spiró György, Lackfi János és Farkasházy Tivadar segítségét kértük.Örül neki, hogy ilyen sok csapat és meccs lesz a világbajnokságon? Belefulladunk-e a dömpingbe, érdektelenségbe fordul a csoportkör, vagy soha nem voltak még ennyire elkényeztetve a szurkolók?Spiró György nem kertel, ő inkább kivár a nyolcaddöntőig: „Devalválódott a világbajnokság, merőben a közvetítési díjak növelése érdekében. A csoportmérkőzéseket nem érdemes nézni. A következő fordulót se nagyon.”Nem úgy Farkasházy Tivadar, aki megtalálja a szépséget a törpecsapatok játékában. „Már előre fenem a fogamat Curacao, Panama, Haiti és a Zöldfoki-szigetek meccseire, elvégre sok helyi nézőnek fogalma sincs e sportágról, az 1964-es tokiói olimpián is minden gyertyát megtapsoltak. Csak kár, hogy nem kap mindenki érmet, mint a borversenyeken, meg az ásványvízderbiken. Nem lehetne átkérnünk magunkat legközelebb a Karib-térségbe?”Állandó szerzőnk, Lackfi János egyelőre óvatosan latolgat, de mindenképpen lát potenciált a Dávid-Góliát párharcokban. „Nyilván az evés a puding próbája, nehéz előre megmondani, jót tesz-e a sok csapat vagy rosszat. Benne van a pakliban, hogy lesznek rétestészta-módra nyúló, álmoskás, gurigázó meccsek. Ilyet még klasszis csapatok is tudnak produkálni, ha rossz napot fognak ki és/vagy nem nagy a tét. Megeshet, hogy mondjuk Haiti, Kongó vagy Curacao ellen kiszakad a gólzsák, és átgázol rajtuk valamelyik menőbb nagycsapat. A sok gólt azért szeretjük, még ha fáj is egy kicsit, mikor gyepálják a gyengébbet. Másfelől biztos: a foci az egyik legjobb csodaváró sport, hiszen egy-egy gól kis szerencsével és sok lelkesedéssel társulva képes kiegyenlíteni a tudáskülönbséget, így felívelhetnek a lendületes »kicsik«, és megszorongathatják az unott, profi klubcsapatokban »széthajtott« nagyokat. Kosárban, ugye, gyakorlatilag elenyésző az esély, hogy véletlenül bepotyog harminc-negyven dobás. Kéziben hasonló a helyzet. A nagypályás foci feszültségét viszont épp az adja, hogy egy jól megcsípett stratégiai pillanat akár győzelemhez is vezethet. Hiába van negyven gólhelyzeted, ha egy se megy be, vagy csak egy öngól véletlenül…” https://hvg.hu/sport/20260527_foci-vb-2026-ujdonsagok-rendezok-szabalyok-felidei-show Mire, kire kíváncsi leginkább a vébén?„A legjobb csapatokra, majd a középdöntők idején” – erősíti meg Spiró, hogy nem vevő világbajnoki programba emelt selejtezőkre, inkább a minőségi futballra tartogatja a figyelmét.A Magyarország méretűekre, hogyan kellene legközelebb. És ki lesz jobb, Messi tata, Modric apó vagy Ronaldo bácsi? – tesz hitet a Farkasházy a torna élő legendái mellett, és – legalábbis részben – csatlakozik hozzá Lackfi is. „Irtóztató nagy Messi-rajongó vagyok, még a barcelonás korszakából, és sose gondoltam volna, hogy egyszer az összes Inter Miami-meccs összefoglalóját megnézem csak miatta. Minden esély megvan rá, hogy már csak mellékszereplő legyen ezen a vébén egy erős, de nem bitang Argentína soraiban, viszont a zseni azért zseni, hogy ne lehessen kiszámítani, leírni 38 évesen se. Nagyon adnám, ha nagyot menne...” https://hvg.hu/elet/20251213_lionel-messi-india-duhos-szurkolokMelyik csapatnak szurkol, és miért?„Magyarország nincs ott, nincs kinek szurkolni. A jó játéknak örül az ember” – folytatta a lakonikus, ám nehezen kikezdhető válaszok sorát Spiró.„A Real nélküli spanyoloknak, messze utánuk a portugáloknak és az örökké peches angoloknak, sajnos már Bahramovot se vihetik ki, mert fél éve meghalt” – emlékezik meg Farkasházy az 1966-os döntő partjelzőjéről, aki máig vitatott ítéletével – bent látta Geoff Hurst keresztlécről lepattanó lövését – hozzásegítette az angolokat eddigi egyetlen vb-címükhöz. https://www.youtube.com/watch?v=HEzb14k_04kÉs nem a humorista az egyetlen alkalmi triónkban, aki a spanyoloknak szorít.„Hatalmas barcás voltam és vagyok, irtóra bírom a Pedri-Yamal-Gavi-Nico Williams-Merino-Olmo-Cucurella-bagázst, ha ezek megérzik az adrenalinszagot, ott aztán mehet a figurázás, virgázás, varázslás ezerrel. Úgyhogy nem csak azért hajrá Spanyolország, mert (egész véletlenül, de nem jogtalanul) egyetlen nyavalyás madridista sem került be a nemzeti tizenegybe. (Azért ez is tetszik a csúnyán kárörvendő kicsi szívemnek.)” – vall színt Lackfi János, szimpátiája azonban nem kizárólagos. „A belgákat is mindig nagyon bírtam, benne van a lábukban régóta egy győzelem valamelyik nagy világversenyen, csak valahogy nem bír kijönni onnan. Nem leszek nagyon elkenődve, ha feltámad a német vagy az angol foci, erre mindig van esély. A franciák meg bődületes jók, feltámadniuk se kell, ha kijön nekik a zsuga, akkor egye fene, lehetnek felőlem bajnokok. Végül is ha megérdemelten nyer, akkor bárki győzelmének tudok örülni. Franciaországban egy sörözőben néztük, mikor a görögök Eb-t nyertek 2004-ben, és bár kínlódós egy-egy gólokkal győztek addig, a döntőben mesteri focival iskolázták a portugálokat. Persze, kellett a szerencse is. Zidane-ék ellen meg a braziloknak drukkoltam 1998-ban, talán egyedüliként a Francia Intézet előtti kivetítőnél, viszont el kellett ismernem, akkor bizony a franciák voltak a brazilok, trükkös, eredményes, fifikás játékot nyomtak.” https://hvg.hu/sport/20260608_foci-vb-infografikaszamok-adatok-rekordokMelyik csapat lesz a világbajnok, ki lesz a vb legjobb játékosa, legnagyobb meglepetése?„Fogalmam sincs. A legjobb kiválasztása pénzügyi és politikai kérdés” – számol le végképp az illúziókkal Spiró György.„A lottó nem az én műfajom, de rendben, a Leicester City bajnoksága óta bármi elképzelhető, legyen Norvégia, Hacsek is arra fogadott, hogy valakinek baglya születik, mert szépen fizetett volna. A legjobb játékos? Csak ne egy Rüdiger. Legyen Cherki, de Dokuért is szorítok, mivel ő is citys és Dominik sajnos itthon fog csücsülni. A legnagyobb meglepetés? Ha mi nyerjük az olasz-magyart. S Hócipőben 35 fokban” – beszél haza Farkasházy Tivadar. https://hvg.hu/sport/20260608_szoboszlai-dominik-legszebb-gol-liverpool-szurkolo-kommentek„Legyen úgy, hogy győznek a spanyolok, erre szerintem van józan esély. Ha a legnagyobb meglepetést ki lehetne találni, akkor nyilván nem lenne valami hatalmas meglepetés. Biztos lesznek óriási gólok akár kevésbé messzire jutó csapatoktól is, a kanadaiak, mexikóiak, hollandok, marokkóiak sem leírhatók. Amennyiben Japán vagy Svájc megtáltosodna, esetleg nagy kedvencem, Erling Haaland bevonszolná a norvégokat a dobogóra, az is hozhatna izgalmakat. Amiatt kicsit vérzik a szívem, hogy a sziporkázó georgiai Hvicsa Kvaracheliát nem látjuk majd. (A pizzafaló olaszok elmaradását nem sajnálom, bár tudnak ők focizni, ha akarnak. Csak sokszor nem akarnak.) Mindenesetre esélyes, hogy megint több időt töltök majd amúgy dolgos nyaramból meccsnézéssel, mint az józan ésszel indokolható lenne” – osztja meg várakozásait Lackfi. Végezetül egy kicsit elvontabb, ám annál lényegibb kérdést is feltettünk, mielőtt nekiduráljuk magunkat a nyár a 104 fejezetes nagyregényének.Mitől jó egy focimeccs?„A futball észjáték. Taktika, stratégia, intelligencia és erőnlét kell hozzá, meg persze tehetséges játékosok. A szellemes húzásoknak, a technikai tudásnak lehet örülni” – hangzik a spirói recept.„Ha nem rontja el senki a színdarabot, mert a foci jó esetben sűrített dráma. Az már fél siker, ha nem Premier Liga-bírók vezetik, akik imádják a pankrációt. És ha nem rontják el olyan büntetők, hogy valaki a szögletzászló felé megtolja a labdát, s átesik a kapus egyik kisujján. Ja, és utálom az érdemtelen mázlit” – közelít inverz módon a témához Farkasházy. https://hvg.hu/sport/20260608_mergeskigyo-meregdraga-kozlekedes-vizum-amerika-foci-vilagbajnoksag „Jó minőségű focit hozhat unalmas meccs is, hiszen ha kifogástalan védelmek »parkolják be a kapu elé a csapatbuszt«, akkor a támadások hatástalaníthatók. A közönség viszont (én is) parádéra vágyik, csodapasszokra és álomcselekre, rabonákra, sarkazásokra, ollózásokra, trükkökre, felhőfejesekre és csukafejesekre, csupa olyasmire, amitől egy emberként hördül fel a stadionok ötven-hetvenezer fejű közönsége. Ússzon az a kapus a levegőben... csapódjon a laszti egyik kapufáról a másikra, majd a hálóba... zúduljon az a lövés, mintha madzagon húznák... csapódjon be a bomba, zörrenjen meg a ficak, essünk egyik ámulatból a másikba. És kiabáljunk, sírjunk, nevessünk, ölelkezzünk. Hajítsuk a levegőbe a sörünket! Ámuljunk, bámuljunk, hogy ilyen nincs, és mégis van! Hazudtolódjanak meg a fizika törvényei! A mai napig a hideg borzongás futkorász a hátamon, ha újranézem egy videón, micsoda hatalmas ollózós gólt lőtt az angoloknak Ibrahimovic húsz-harminc méterről. https://www.youtube.com/watch?v=RM_5tJncHwwEmlékszem a hitetlenkedő ujjongásra, mikor élőben láttam. Ugyanígy megvan a még tejfölös szájú Ronaldinho irgalmatlanul betekert szabadrúgásgólja Seaman feje fölött a csücsökbe. A horvátok győzelme Argentína ellen. Lamine Yamal káprázatos tekerése a németek kapujába... Mindhez itt él bennem a pillanat, ahogy nézem, és együtt levitálok a jelenettel” – sorolja a meggyőző indokokat Lackfi János, miért lesz értelme a téve lőtt virrasztani a követkető öt hétben.Ha valaki további olvasmányokkal hangolódna a világbajnokságra, jó szívvel ajánljuk Nick Hornby Fociláz című könyvét, melyben az angol szerző ugyancsak sorra veszi, számára mi kell ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen egy mérkőzés. Itt most csak a címsorokat idézzük fel, de a könyvben személyes élményei felidézésével ki is fejti mindegyik pontot, érdemes fellapozni. Tehát egy jó meccshez Hornby szerint kellenek: 1. Gólok: mégpedig minél több2. Felháborító bírói tévedések3. Tömeg, zaj4. Eső, sáros talaj, stb.5. Az ellenfél tizenegyest hibáz6. Az ellenfél csapatának játékosa piros lapot kap7. Valami kis „ocsmány incidens” (avagy amikor a játékosok „megfeledkeznek magukról”)