Nagy veszélyben van minden szuperhős-rajongó, aki beül Az univerzum védelmezői című filmre, az 1981-ben, a Barbie-babákat is gyártó Mattel játékcég gyártósorán megjelent, He-Man nevű akciófigura legújabb, 2026-os kalandjára. És ennek a veszélynek nincs köze a film minőségéhez, sem ahhoz, mennyire hű a film gyerekkorunk képregényeihez, animációs sorozataihoz vagy filmjeihez.Csakis a hitünk van veszélyben.A felpumpált, kigyúrt férfitestekbe, a fél karjukkal hegyeket, sőt egész országokat a magasba emelő szupererőbe vetett hitünk. Az Arnold Schwarzenegger, Jason Momoa, Dwayne „Szikla” Johnson, Chris Hemsworth és a többi férfiisten izmaiba vetett hitünk. Sőt: általában a férfiasságba vetett hitünk. Ez az, amit Az univerzum védelmezői alattomosan megtámad.InterComÉs ha valamit, ezt nem várnánk egy olyan szuperhősfilmtől, amelynek egy egészen konkrétan nevetséges izomzatú szuperember a főhőse, akinek ráadásul pont az jelenti az átalakulását átlagemberből hőssé, hogy hatalmas izomtömegek jelennek meg rajta. Ha valamit, ezt nem várnánk egy olyan szuperhős-történettől, amely egymaga úgy tocsog a tesztoszteronban, hogy az már a paródiával határos. (Ez az oka annak is, hogy annak idején váratlan módon a meleg férfiak körében is ikonikussá vált He-Man bőrszerkós, fallikus kardot lengető karaktere – de nem, az új film nem ebbe az irányba indul el, sőt a készítők egyértelművé teszik, hogy ez a He-Man heteroszexuális.)Pedig mennyire jó mesterterv épp egy ilyen tesztoszteronpudingba főzni bele a tesztoszteronalapú világkép kritikáját!Főleg úgy, hogy az alkotók az első bő másfél órában még el is altatják bárminemű kritikai érzékünket (sőt): Eternia bolygó hercege, Adam (belőle lesz az Erő Kardja révén He-Man) pont attól szenved, hogy sehogy sem tud olyan erős, bátor és férfias harcos lenni, mint amilyenné erős, bátor és férfias apja szeretné, hogy váljon. Gyerekként kinevetik ezért, de még felnőttként sem sikerül férfiassá válnia: randipartnerei hülyének nézik, amiért őszintén elmondja, egy mágikus bolygóról menekülve keveredett a földre, és a konditeremben azt sem tudja, egyáltalán hogy kell megfogni egy súlyzót. Amikor visszajut a bolygójára, hogy szembeszálljon a gonosz, feje helyén csak egy koponyát viselő Skeletor nagyúrral, újra elmondják neki: „Szép dolog a beszélgetés, de amikor meg kell védeni a családunkat, nem költőkre van szükség, hanem kemény harcosokra!” És hát ennek a hősnek, He-Mannek már a neve is az, hogy „férfi férfi”.He-ManInterComÍgy könnyedén elhisszük, hogy a fiatal, éppen testépítő világbajnokságot nyert, a Conan, a barbárra készülő Arnold Schwarzeneggert megidéző izomkolosszus főszereplésével készült szuperhősfilm még a szokottnál is bárgyúbb szerelmeslevél a minden reflexió nélküli, sztereotip maszkulinitáshoz. Pláne, mikor az hozza el az első csúcspontot, hogy végre működik az Erő Kardja, és ezáltal Adambe az égből beleszáll negyven kiló színtiszta izom, lepattan róla a rózsaszín (!) ing, ami miatt addig is cikizték, és végre akkora jobbegyenest képes adni valamelyik abszurd kinézetű főellenségnek, hogy az annak rendje és módja szerint átrepül a mozivászon egyik sarkából a másikba.Éppen elhinnénk, hogy Az univerzum védelmezői egy Donald Trump-i szellemiségben fogant ingerült válasz a woke-ra és a politikai korrektségre, amellyel a kimunkált izomzattal lengetett fegyvereket nézni szerető férfiak visszakövetelik maguknak a jogot, hogy mindenféle picsogás nélkül nézhessék a kimunkált izmokat és a fegyverlengetést, amikor a készítők csattanós választ adnak erre a felvetésre, és nem, a csattanás itt nem pofon miatt történik. Sőt.InterComA He-Man sztorikban a Greyskull Kastély erejét őrző varázslónő ugyanis a legfontosabb pillanatban közli Adammel:lehet, hogy az eddigi korok hősei számára csak az izomerő volt fontos, a mai hősök már az empátiától, a megértésre és a párbeszédre való képességtől válhatnak igazán férfiassá.Végül is gyanakodhattunk volna, mert a film rendezője, Travis Knight, és forgatókönyvírója, Chris Butler (aki az eredetileg a Netflixre készülő, elkaszált verziót író Aaron és Adam Nee-től vette át a munkát) olyan érzékeny animációs filmeket készítettek korábban, mint a Kubo és a varázshúrok vagy a ParaNorman. Nem, az új He-Mannem a toxikus maszkulinitáshoz, hanem a maszkulinitás újraértelmezéséhez írt óda.Az univerzum védelmezői azt mondja: ne fogadd el szó nélkül, amit arról mondtak neked, milyen is az Igazi Férfi, a Férfias Férfi! Ne törődj bele, hogy erő csak egyféle létezik, mégpedig testi. Ne hidd el, hogy a bátorság csakis rettenthetetlenséget jelent, és főleg ne fogadd el, hogy erőt mutatni nagyobb erény, mint megértést. Azt mondja: attól vagyunk emberek, hogy tudunk érezni, hogy vannak érzéseink – és mi más a nagybetűs Férfi, mint ember? Azaz persze, hogy a férfi is emberi, tehát érez, és meg kell tanulnia kezelni az érzéseit, és mások érzéseit is. Azt mondja: nem megyünk semmire azzal, ha folyamatosan megpróbálunk megfelelni olyan elvárásoknak, amelyek egyszerűen nem illenek ránk, ehelyett sokkal hasznosabb, ha megismerjük magunkat, és abból hozzuk ki a legjobbat, ami bennünk van. Mert ha így teszünk, abból biztosan nyerhetünk, ha meg görnyedezünk az elvárások alatt, előbb-utóbb megroppan tőle a derekunk.InterComAz már más kérdés, hogy kinek fog átjönni a mondanivaló azok közül, akik beülnek erre a filmre, mert Knighték nem könnyítik meg épp a befogadást: a – nyilván szándékosan – a negyven évvel ezelőtti esztétikát idéző képek alatt kissé idegesítő módon végig a régi rajzfilmsorozatéhoz hasonló gitárnyűvő rockzene szól (a filmhez a Queen gitárosa, Brian May is szerzett dalokat), felbukkan egy cameóra a He-Man szerepét 1987-ben eljátszó Dolph Lundgren, de eleve nagyon, tényleg nagyon nehéz komolyan venni bármit is abból, amit a vásznon látunk, beszélő, élő koponyától a többi olyan lényig, amik egy tízéves, fantasyt rajzolgató gyerekek fantáziáját idézik. Az alkotók próbálnak is reflektálni erre, itt-ott szándékosan elmennek a paródiáig (főképp a leginkább vállalhatatlan Skeletor jeleneteiben), de ez a stratégia nem működik: mivel nem paródia az egész film, és dramaturgiailag mindennek jelentősége van abban, hogy akkor most sikerül-e megmenteni Eterniát vagy sem, nem lehet csak a dolgok egy részét komolyan venni, de a másikat nem.SkeletorInterComÉpp ezért feltételezhető, hogy az alkotók a legfiatalabb korosztályt célozták meg: a filmet a legtöbb országban már megnézhetik a 12 évesek, így vélhetően őket akarja jóra tanítani Az univerzum védelmezői. És igaz is: inkább értse meg a nagyon is emberbarát, pozitív, segítő szándékú üzenetet egy gyerek, akit még nem zavarnak a röhejes lények, mintsem hogy a filmkritikus biccentsen elismerően, reménykedve abban, hogy majd meglett, felnőtt férfiak fognak változtatni a világnézetükön egy szuperhősfilm hatására.Ők nem fognak. Ha viszont több olyan film készül majd, mint Az univerzum védelmezői, amik megmutatják, nem igaz, hogy a fiúk nem sírnak, nem igaz, hogy ne lenne a testi erőhöz hasonlóan fontos a szellemi erő is, és hogy a konfliktusokat nemcsak a másikat a termen átpofozva lehet megoldani, hanem beszélgetéssel is – akkor az is lehet, hogy idővel egy kicsit jobb világban élünk majd.InterComKi gondolta volna, hogy pont a negyvenöt éven át a röhejességig kimaxolt férfierőt bálványozó akciófiguráról szóló film mond majd ki ilyen üzeneteket?