2026 tavaszán rájöttünk, hogy a valóság sokkal izgalmasabb a fikciónál. Az, ami hónapok óta a magyar belpolitikában történik, annyi izgalmat, fordulatot, drámát hordoz, hogy tulajdonképpen nincs is szükségünk már sorozatokra (visszatérő komment a közösségi médiában, hogy nem is kell már Netflix, ha ott vannak nekünk a magyar politika mindennapjai). Tetszetős elmélet, de így ebben a formában azért nem igaz.
Ehhez legalább annyi köze van a sorozatipar egyre nyilvánvalóbb válságának – vagy ha nem akarunk ennyire erős kifejezéseket használni, akkor maradjunk az iparág átalakulásánál. Nem kell ahhoz abszolút filmszínház, hogy azt érezzük, ebben az évben nem is volt olyan sorozat, ami hasonlóan társadalmi eseménnyé vált volna, mint ahogy korábban annyi másik. Talán utoljára a tavaly ősszel indult Pluribus körül alakult ki valamiféle hype-szerűség, azóta nem láthattunk hasonló hatású új sorozatot. Sőt, idén még elmaradtak az olyan netflixes meglepetések is, mint amilyen két éve a Szarvasbébi, tavaly pedig a Kamaszok volt.
Fotó:
Ronald Plante/ Netflix/Courtesy of Netflix
A leginkább logikusnak tűnő magyarázat erre pedig az, hogy beléptünk a Post-Peak TV korszakba: az elmúlt évtizedben el voltunk kényeztetve hatalmas költségvetésű, egymást érő, társadalmi eseménnyé váló presztízssorozatokkal, de ez már az utóbbi években is érezhetően lassult, mostanra pedig eljutottunk oda, hogy a piac telítődött, a stúdiók már kevesebb sorozatot rendelnek be, és sokkal óvatosabban válogatnak. Tulajdonképpen nem is volt normális, ahogy a streaming-szolgáltatók éveken át ész nélkül égették a pénzt, és veszteségesen is finanszírozták a méregdrága projekteket, csak hogy előfizetőket szerezzenek. Most már inkább meg akarják őket tartani, és ehhez lényegesen kevesebb kockázatot vállalnak, ami azonban egyben a kínálat ellaposodását is jelenti.
