„Nincs szabadidőm. A második műszaknak a közlekedést, a bevásárlást, a harmadiknak a házi munkát tekintem. Rám hárul az egész főzés, mosás, takarítás. A férjem rengeteget vállal házon kívül, a gyerekeket meg túlterheli az iskola. Férjem egyre ritkább közeledését már csak kötelességnek, negyedik műszaknak tekintem. Két éve egy SZOT-üdülőben nyaraltunk. Remek volt, de sajnos nagyon gyorsan letelt...”
Egy 38 éves családanyától származó idézettel indít az 1983-ban a Medicina könyvkiadó Sportszerkesztősége által kiadott Szabadidő könyv, ami azt ígéri, „írók és újságírók, orvosok és szexológusok, alpinisták és barlangászok, kertészek és mezőgazdák, divattervezők és kártyások, játszó emberek, kiváló fényképészek és rajzolók” közreműködésével segít és nyújt számunkra „cselekvési mintákat”, hogy úgy töltsük el szabadidőnket, ahogyan azt kell.
Az első ránézésre irtó viccesnek ígérkező – majd később váratlan meglepetéseket rejtő – könyv nemrég akadt a kezembe egy pince kipakolása közben. Egyből tudtam, hogy nemcsak rendkívül szórakoztató perceket fog okozni a lapozgatása, de ebből cikk fog születni.
A kiégés mélységes mély poklában tocsogó 38 éves családanya mellett még panaszkodnak páran a bevezetőben, például egy 16 éves lány, aki azt mondja, ha van is szabadideje – általában hétvégente –, a barátaival megy el moziba vagy diszkóba, esetleg kirándulni, aztán kiszakad belőle: „Eléggé unom az egészet.”
