Véget ért a NER. Mit szól ehhez az etológus?
Azt szólja, hogy épp ideje volt. Borzasztó társaság.
Miért buktak meg?
Mert képtelenek voltak picit is engedni a tényeknek, képtelenek voltak picit is engedni bárki másnak. Az a szó, hogy „egyetértek”, nem szerepelt a szótárukban, azzal a kifejezéssel helyettesítették, hogy „ti mind hülyék vagytok, kizárólag nekünk van igazunk”. Tényleg rémes. De vége, és a lényeg most következik: diadalra vezetni egy népmozgalmat kiváló politikusi teljesítmény, államot irányítani összetettebb feladat. Miniszterelnökként nemcsak a hárommillió-háromszáznyolcvanhatezer híveddel kell törődni, hanem a vesztesre szavazó kétmillió-négyszázötvennyolcezerrel, meg az összes többivel is. Mindannyiunkból kell egységes országot teremteni, a szomorkodókkal is ki kell egyezni. Orbán már a kilencvenes években megtalálta a maga tömegét, azt a kétmillió embert, aki generációk sérelmeit hordozza: Rákosi alatt összeverték az apját, elvették a házát, a műhelyét, akinek volt, annak a gyárát is, a Kádár-rendszerben nem engedték egyetemre a gyerekét, kifogásolták, hogy templomba jár, satöbbi.
Orbán nagy ötlete az volt, hogy «mi kétmillióan vagyunk a haza, és a haza nem lehet ellenzékben». Kártékony, aljas mondat, mert bár arra a kétmillióra építhető egy ország, ami jó a Fidesznek, ám közben nyolcmilliót meg kizárt az országból, ami tragédia a nemzetnek. Magyar Pétertől nem egy másik két-hárommilliós tömb megszervezését várjuk, hanem az ország egyesítését.
