Magyarország úgy bánik termőföldjeivel és természetes területeivel, mintha azok kimeríthetetlenek lennének. A rendszerváltás óta csaknem 1,4 millió hektárnyi területet betonoztunk le, építettünk be, gyakran a legjobb minőségű termőföldeket. A klímatudomány 10 üzenete az élhető jövőért nyilatkozatot kiadó tudósok legújabb felhívása szerint a talaj nem megújuló erőforrás: amit ma lebetonozunk, azt akár évtizedekre elveszítjük, ezért mihamarabbi szemléletváltásra van szükség.
Naponta körülbelül 11–13 focipályányi, azaz 4,5–10 hektár területet vonunk ki a természetes körforgásból
– mondja Jordán Ferenc rendszerökológus.
Ennek hatására hazánk mezőgazdasági területe 1990 és 2024 között 6,4 millió hektárról 5 millió hektárra csökkent, vagyis elvesztettük mintegy 22 százalékát. Ez körülbelül három nagyvárosnyi területnek felel meg.
Az ilyen mértékű betonozás környezeti, gazdasági és társadalmi kockázatokat hordoz. A talaj ugyanis nemcsak termelési tényező, hanem kulcsfontosságú ökológiai rendszer is. Egy hektár, 10 centiméter mélyen lazított szerves talaj akár 25 000 fürdőkádnyi vizet is képes befogadni, amikor azonban ezt a felszínt leburkoljuk, a víz nem tud beszivárogni. Ennek eredménye, hogy villámárvizek és aszályok váltják egymást.
