Innentől az kiadvány előfizetéshez kötött tartalmát olvassa. A lényeg• Politikai napirendre került a „nagy vagyonok fokozott közteherviselése”.• Míg a munkából származó jövedelem vagy az áfafizetés könnyen mérhető, addig a vagyon sok esetben nem likvid, nehezen értékelhető, vagy éppen komplex jogi struktúrák mögé szervezett.• A vagyonadó technikai kialakításának egyik legkritikusabb pontja a társasági részesedések és ehhez kapcsolódóan kiemelten a bizalmi vagyonkezelésbe helyezett vagyonelemek esetében az adóalap meghatározása.• A bizalmi vagyonkezelési struktúrák sajátossága, hogy az oda bevitt vagyonelemek gyakran piaci értéken kerülnek nyilvántartásba.A vagyonadó illúziója és a realitásA költségvetési hiányok, az államadósság finanszírozási kényszere, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése miatt politikai napirendre került a „nagy vagyonok fokozott közteherviselése”. A kérdés azonban nem pusztán ideológiai vagy fiskális természetű: a valódi probléma az, hogy mit tekintünk vagyonnak, és azt hogyan lehet igazságosan, objektíven és végrehajtható módon megadóztatni.A vagyonadó intézménye látszólag egy egyszerű eszköznek tűnik. A mögöttes logika egyenes: aki nagyobb vagyonnal rendelkezik, fizessen többet. A gyakorlat azonban ennél jóval bonyolultabb. Míg a munkából származó jövedelem vagy az áfafizetés könnyen mérhető, addig a vagyon sok esetben nem likvid, nehezen értékelhető, vagy éppen komplex jogi struktúrák mögé szervezett.Ráadásul a vagyonadó kritikusai gyakran mutatnak rá egy alapvető morális és alkotmányos dilemmára: a kettős adóztatásra. A felhalmozott vagyon ugyanis legtöbbször már eleve adózott jövedelemből – személyi jövedelemadó, társasági adó és osztalékadó megfizetése után – jött létre, így annak ismételt megadóztatása az állammal szembeni bizalmat is kikezdheti.A nagy kérdés: mi lenne a vagyonadó alapja társasági részesedések esetén?Hangsúlyozni kell: jelenleg minden csak találgatás, elmélkedés, azonban, mivel sokakat érintene, illetve érdekel, érdemes külön is foglalkozni a témával.A vagyonadó technikai kialakításának egyik legkritikusabb pontja a társasági részesedések, és ehhez kapcsolódóan kiemelten a bizalmi vagyonkezelésbe helyezett vagyonelemek esetében az adóalap meghatározása lenne.Tőzsdei részvényeknél viszonylag egyszerű a helyzet: ott napi piaci árfolyam áll rendelkezésre. Magántulajdonban lévő társasági üzletrészeknél azonban már korántsem ennyire egyértelmű a kép. Ha egy „különálló” gazdasági társaságról beszélünk, ott a legegyszerűbb – és adminisztratíve legolcsóbb – megoldás a társaság saját tőkéjének alapul vétele lehetne mint adóalap. Ez azonban számos torzítást hordoz. A saját tőke ugyanis számviteli kategória, amely sok esetben – sőt, szinte soha – nem tükrözi a tényleges piaci értéket.Egy ingatlanvagyonnal rendelkező társaság például évtizedek óta nyilvántartott bekerülési értékeken mutathat ki jelentős vagyont, miközben annak piaci értéke többszörösére emelkedett. Fordított helyzet is előfordulhat: egy startup vagy szellemi tulajdonnal rendelkező cég piaci értéke sokkal magasabb lehet, mint amit a könyvek mutatnak.Éppen ezért könnyen elképzelhető, hogy egy jövőbeli szabályozás valamilyen kötelező értékelési mechanizmust vezetne be. Itt azonban azonnal gyakorlati és jogbiztonsági kérdések merülnek fel.Ki mondja meg, mennyit ér egy cég?Jelenleg a magyar adójogban nincsenek kötelezően előírt értékelési módszerek, így az erre szakosodott értékelők többnyire a nemzetközi standardok (IVS) alapján készítik szakvéleményeiket. Ezek azonban egyrészt csak ajánlások, másrészt a szakértők többsége erre mondja azt joggal: bármikor bebizonyítom a saját szakvéleményemről annak ellenkezőjét.A bizalmi vagyonkezelés speciális helyzeteA bizalmi vagyonkezelési struktúrák sajátossága, hogy az oda bevitt vagyonelemek – tipikusan üzletrészek – gyakran piaci értéken kerülnek nyilvántartásba. Ez különösen igaz azokra az esetekre, amikor a vagyonrendelő a bekerülés előtt független értékbecsléssel meghatároztatta a társasági részesedés aktuális piaci értékét. Ez a jelenlegi adórendszerben elsősorban a későbbi hozam- és tőkekivonások szempontjából bírt jelentőséggel.Ki lenne az adó alanya?Talán ez a legizgalmasabb és egyben legbonyolultabb kérdés. A bizalmi vagyonkezelés egyik alapvető sajátossága ugyanis éppen az, hogy a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezett személye elválik egymástól. Polgári jogi értelemben a vagyonkezelő válik a vagyon tulajdonosává, ugyanakkor azt nem a saját javára kezeli. Gazdasági értelemben a kedvezményezett lehet a tényleges haszonhúzó, miközben a vagyonrendelő sok esetben továbbra is jelentős kontrollt gyakorolhat a struktúra felett.Könnyen belátható az is, hogy korántsem mindegy: a kezelt vagyont egységes egészként adóztatjuk, avagy a vagyonkezelés egyes szereplőit a rájuk jutó vagyon tekintetében. Igen ám, de egységet képező vagyont milyen arányban oszthatunk fel? És mit kezdhetünk azzal a helyzettel, hogy a szereplők jelenleg bármikor megváltoztathatók, netán még meg sem születtek?A témáról részletesebben Hunyadné Szűts Veronika cikksorozatában olvashat: Reflektorfényben a vagyonadó – az illúzió és a realitás, Vagyonadó a társasági részesedéseknél – kiemelten a bizalmi vagyonkezelésnél.Hasznos volt a cikkünk? Iratkozzon fel az Útmutató cégvezetőknek hírösszefoglalóra, és rendszeresen küldünk hasonlóan értékes tartalmakat.