Dezső András – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / TelexDezső Andrást a szélesebb nyilvánosság még a jobb időket megélt Index oknyomozó újságírójaként ismerte meg, jóllehet a nagy sikerű 2019-ben megjelent Maffiózók mackónadrágban előtt is írt könyveket. Gyakran megy alvilági ügyek után, több tényfeltáró munkáját szemlézte a nemzetközi sajtó is, 2021-ben pedig Pulitzer-emlékdíjat kapott. Könyvei egyre nagyobb példányszámban kelnek el, így aztán nem túlzás azt állítani: nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon divatba jött a true crime műfaja. Utoljára négy évvel ezelőtt beszélgetett Nyáry Krisztián a Telex szerzőjével, aki ezúttal a 90-es évek Balaton partjának maffiájáról írt. A Magyar tenger kalózai című könyvet ide kattintva tudja megvásárolni.Amikor a Balatonról beszélünk, legtöbbször a gyerekkori nyarak jutnak eszünkbe. A hekk, a lángos, a vitorlások, a naptej illata és a szabadság érzése. Csakhogy ugyanebben az időben létezett egy másik Balaton is: a verőemberek, a pénzmosók, a diszkók körül ólálkodó kidobók és stricik, a zsarolások és a nagy lenyúlások időszaka. Egy olyan világ, ahol a vendéglátás, az idegenforgalom és a szervezett bűnözés gyakran nagyon közel került egymáshoz.Dezső persze egészen máshogy közelít, más írói eszközöket alkalmaz akkor, amikor bűnügyi könyveken dolgozik, mint amikor bűnügyi cikkeket ír. „Nagyon máshogy kell nekiállni persze, nagyon máshogy kell fejben megrendezni a könyvet. Konkrétan a balatonos könyvnél ez úgy volt, hogy egy cikk volt eredetileg egy veszprémi alvilági figurát fogtak el és arról írtam és amikor felmerült, hogy mi legyen a következő könyvem akkor így eszembe jutott, hogy Veszprémből kiindulva lehetne ezt a Balaton környéki éjszakai életet, alvilágot feldolgozni. Amikor már tudatosan nekiállok, hogy akkor az információkat könyvhöz gyűjtöm, akkor (...) a begyűjtött információkat amiket át akarok adni, azokat úgy kell becsomagolni, hogy olvasmányos legyen, hogy filmélmény szerű, vagy könyvélmény szerű legyen és akkor ott már nagyon tudatosan fejben úgy is játszom le. Tehát nagyon tudatosan csinálok is ilyen íveket. Teljesen máshogy dolgozom, mint egy cikknél.” Dezső András szerint törekedni kell íróként arra is, hogy az információátadás mellett szórakoztassa is az olvasóit.„Két dolgot vallok: egyrészt hitelesnek kell lennie az információknak, ellenőrizni kell az információkat, mindig törekedni kell a tájékoztatásra, de rendkívül fontos az is, hogy szórakoztató, olvasmányos legyen a szöveg, és beszívja az olvasót. Ezt nem lehet és nem is akarom megspórolni.” A Buksó legújabb epizódjában Nyáry Krisztián arra is rákérdezett, hogy nem fél-e attól Dezső, hogy a könyveinek főszereplői mitikus figurákká fejlődnek. Azért izgalmas a kérdés, mert a legtöbb általa ábrázolt karakter valós személy, többségük ráadásul igazi bűnöző, éppen olyan figurák, akiknek fikciós sztorik esetében sokszor titokban, de szívesen szurkol az olvasó.„Ez egy jogos észrevétel (...) én alapvetően azt gondolom erről, hogy ha megnézzük a könyveimnek akárcsak a címeit például, hogy Maffiózók mackónadrágban vagy Magyar tenger kalózai, szóval ha megnézzük azt, hogy vannak ezek a sokszor kemény történetek bűnözőkkel, de megnézzük, hogy sokszor hova futnak ki ezek (...) akkor nekem sokszor a demisztifikáció jut eszembe, tehát az, hogy én nagyon sok történetet demisztifikálok, vagy legalábbis behozom a magyar verzióját a maffiatörténeteknek. Ez óhatatlanul is azzal jár, hogy annyira nem lesznek ezek romanticizálva, mert az egész történet egy kicsit magyarossá válik. (...) Ha egy történetet mesélek, nem hiszek abban, hogy léteznek fekete meg fehér személyiségek, tehát olyanok, hogy jók meg rosszak, meg gonoszak, hanem karakterek vannak, akik valamilyen fejlődési ívet futnak be az életük során, tehát van egy fejlődéstörténetük. (...) Szerintem azért hősöket nem csinálok belőlük”– mondta Dezső András, akinek komoly rutinja van már abban, hogy miként érdemes megszólaltatni egy bűnözőt, akik meglepően szívesen nyilatkoznak az ügyeikről.Vajon bosszúból, önigazolásból, szimplán hiúságból teszik? – merül fel a kérdés. „Vannak, akik nagyon óvatosan beszélnek, de szerencsére ők vannak kevesebben. Ők rendszerint azért állnak velem szóba, mert valaki mondja nekik, akiben megbíznak, hogy velem nyugodtan beszélhetnek, mert nem lesz leírva a nevük, vagy védve lesznek, mint forrás. (...) Vannak azok a típusú emberek – és ezek vannak többségben –, akik amolyan nosztalgiával tekintenek vissza a régi időkre (...) Ennek a balatoni könyvnek is a nagy része a 90-es és a 2000-es években játszódik, és sokszor a szereplők már megöregedtek, más életkörülményeik vannak, és már mernek beszélni. Ez nagyon fontos, tehát már nincsen tétje, elévültek azok a cselekmények, (...) tehát van benne egy nosztalgia faktor. Benne van az is, hogy örülnek neki, hogy valaki kíváncsi rájuk, és én alapvetően azt tapasztaltam, hogy ők is szeretnék valahol viszontlátni a történetüket.”A beszélgetés talán legprovokatívabb kérdése az, amikor Nyáry Krisztián arra kíváncsi, hogy a bűnözők vagy a politikusok hazudnak-e jobban. Dezső András válasza is igazán beszédes: „Másképpen hazudnak. A politikusok profibbak abban, hogy van egy narratíva, amit el szeretnének mesélni, a bűnözőkre ez a fajta manipuláció nem jellemző, inkább az a fajta manipuláció igaz, ami nem ennyire tudatos, hogy a saját világukat teremtették meg az elmúlt években, és ha a múltról kell beszélniük, arról van megélésük. Ők a legerősebbek. (...). Amikor beszéltem olyanokkal, akik ütőemberek voltak annak idején, akkor mindig ők győztek a beszámolóikban. Olyannal ritkábban beszéltem – de volt olyan is – aki azt mondta volna, hogy jól elvertek minket. Tehát inkább felnagyítanak dolgokat a bűnözők, a politikus pedig a dezinformációban érdekelt. A bűnöző a múlttal kapcsolatban kevésbé dezinformál.”Noha A magyar tenger kalózai a 90-es és a 2000-es években játszódik a mai napig vannak olyan ügyek, amelyek mögött még ma is aktív bűnözői érdekek húzódnak meg. Dezső szerint a könyv gerinctörténete is ilyen: „Molnár Péter veszprémi férfi 1997 nyarán történt felrobbantásának ügyében jelenleg is folyik a nyomozás, még nem zárult le. Gyanúsítottakat vettek őrizetbe, olyanokat, akik a könyv egyes szereplői, és bizony annak, hogy mi volt a múltjuk, abban elég komoly szerepe van a viszonyaiknak. Ez egy harminc évvel ezelőtti történet, ami jelenleg nyomozás alatt van. Nagyon komoly ügy: egy előre kitervelt emberölésről van szó, és itt bizony az indíték szempontjából pont az a jelentősége, hogy harminc évvel ezelőtt mi történt és ez a könyv bizonyos értelemben ilyen viszonyokra, erőviszonyokra, hatalmi harcokra keresi a választ.”Dezső András annak ellenére, hogy régóta oknyomoz bűnügyi témákban, közvetlen veszélyben még nem érezte magát. Olyan persze már előfordult, hogy történeteinek szereplői elég komolyan érdeklődnek az iránt, hogy pontosan hova akarja kifuttatni az adott könyvét. És, hogy miért igazán izgalmas Budapest után a Balaton is bűnügyi tekintetben? „A Balaton az Budapest tulajdonképpen, tehát két olyan régió van Magyarországon, ahol a pénz, a befolyás, a hatalom számít. Innen is indul a könyv, hogy még a kommunizmus alatt az államnak szüksége volt devizára, hogy jöjjenek külföldiek. ‘56 után hát nagyon nem jöttek és akkor a hatvanas években volt egy ilyen nyitás és ennek két helyszíne volt: Budapest és a Balaton. Ugye devizára volt szükség, a devizát a külföldiek hozzák be. Budapesten épültek olyan szórakozóhelyek, amelyek külföldiek befogadására is alkalmasak voltak, (...) és még egy ilyen helyszín a Balaton volt. És ahol a tőke megjelenik, pénz mozog, főleg a külföldiek pénze, ott az alvilág is. (...) Úgy éreztem, hogy Budapest fel van dolgozva ilyen szempontból, ugye én is feldolgoztam és van a Balaton, ahova nagyon sokunknak, nagyon sok kötődése van, de még sincs feldolgozva ilyen szempontból.”A 90-es évek közbiztonsága és robbantásai kapcsán még Pintér Sándor neve is felmerül a beszélgetésben. Nem az idei választási vereségről mesél Dezső András, hanem a Horn-korszakhoz köthető rendőrfőkapitányi kudarcáról. „Horn Gyula utasítására Kuncze Gábor akkori belügyminiszter leváltja az egész rendőri vezetést, Pintér Sándor is bukik. Pintér Sándor akkor abba bukott bele, hogy a veszprémi maffia kör, Portik Tamásék megrendelésére hajtja végre a kézigránátos robbantásokat. (...) Milyen érdekes, hogy Pintér Sándor akkor bukik, mint országos kapitány, és később aztán visszatér az első Orbán kormány idején, mint belügyminiszter. De vajon hogy alakult volna a történelem, ha ezek a veszprémi srácok nem kezdik el dobálni a kézigránátokat, és Pintér akkor nem bukik, mint rendőrkapitány?”A teljes adást itt lehet megnézni, illetve meghallgatni: