Az utóbbi idők magyar filmes terméséből is kimagaslik egyediségben és zabolátlanságban a Nem én vagyok, amiben egy Magyarországon élő kínai testvérpár mindenféle kozmikus és misztikus okokból egy testben találják magukat, csak éppen felváltva. A test a nővéré, Shenshené (Cui Sissy), aki rendes, zongorázni tanul, és tiszteli az édesapját, de az ő gyökeres ellentéte Lang (Li Chade), aki legszívesebben egész nap csak taccsra tenné magát a magyar haverjával (Fuchs Benjámin). A két homlokegyenest különböző testvér valahol a túlvilágon harcol meg a testért, aminek a sztorijába bekavar egy kínai kel és egy ördögűző nagybácsi is, mindez a budapesti Ganz-telep és Monori Center környezetében.A Nem én vagyok azon ritka filmek egyike, ami a sok fantasztikus elem ellenére valamit megmutat abból a kínai közösségből, ami Budapesten él. A rendezője pedig ennek a közösségnek is tagja, de még sok másé is: Zhang Ge, azaz ahogy bemutatkozik bárkinek, Cangi együtt deszkázott RIOS Crew-val (ők építették fel a Goldmann György téren azt a deszkaparkot, ahol ez az interjú is készült), fotószakra járt a METU-n, és jelenleg Sanghajba is utazik, hogy kínai reklámkampányokon dolgozzon rendezőként.A Nem én vagyok az első játékfilmje, amire valószínűleg nem nagy meglepetés, hogy nem kapott semmilyen állami támogatást, viszont május végétől a mozikban is meg lehet nézni. A Cangival készített interjúban a filmben és a benne lakozó kettősségről, és arról is beszéltünk, hogyan gáncsolták el majdnem az első napon a forgatást a Ganz-piacon, valamint szóba jött még, hogy miért akart akkor is tanár lenni, amikor Budapesten vagy Barcelonában az utcán élt.A cikk végén pedig premier is van, itt először lehet megnézni Cangi előző filmjét, a Mei-káprázat című rövidfilmet is.Én Bécsben születtem. Édesanyám kínai. Nevelőapám magyar, így lett anyukámnak magyar állampolgársága. Aztán összevesztek. Édesapám is kínai, de sosem volt szereplő az életemben. De nincsen felé haragom, nem hiányzott az életemből egy apa karaktere. Anyám olyan erős volt, hogy hat apát is legyőzött volna. Nagyjából 14 évesen úgy döntöttem, hogy nem is kell nekem család egyáltalán. Az Örsön deszkáztam meg kéregettem. Mondtam mindenkinek, hogy vietnámi háborús veterán vagyok, azt sem tudtam, hogy mit jelent. Aztán mentünk az IKEA-ba és vettük a 100 forintos hot dogot.Négyéves koromig tényleg a nagyszülők neveltek Kínában, aztán kerültem vissza ide. Tisztában vagyok ezzel a jelenséggel. Azért van ez, mert a szülők általában dolgoznak, elég megszállottan. Bennem is megvan, hogy tudok megszállott lenni, nem megállni. Az jó szó rám, hogy elvetemült vagyok. De abban a filmben egy másik jelenség érdekelt: hogyan lehet valamit úgy jól csinálni, hogy az mégse lesz jó. Az ottani apa karaktere egy számomra nem létező, de nagyon ismerős karakter volt.Igen, de akárkivel kerültem össze bármelyik intézményben, sosem lettem jóba senkivel. Az osztálytársaimmal mindig csak bunyóztam, utáltam mindenkit. Az osztályfőnökök viszont mindig szerettek. Tök nagy szabadságom volt, mindig lógtam, de mindig igazolták, nem tudom, hogy miért. Fotót végeztem a METU-n. Az első félévben még fotózgattam, de rájöttem, hogy ez nekem kevés. Ott is nagyon jó tanáraim voltak, akik azt mondták, hogy akkor csináljak valami mást. Elkezdtem jeleneteket kitalálni. Írtam egy komplett regényt iAkkoriban nagyon nyomtam a point & shootot. Dokumentáltam az életünket. Szerintem Dunát lehetne rekeszteni mindenféle sértő fotóval, ami akkoriban elkészült. Hamar rájöttem arra is, hogy át tudom vágni az embereket. Az egyetemen volt egy feladat, amiben egy családi archívumot kellett felhasználni. Találtam egy régi felvételt a nagyapámról, ahogy Kínában kajákról beszél. Tettem alá magyar feliratot arról, hogy ő a kontinens legnagyobb gengsztere és a fél országot ki fogja nyírni. Mindenki bekajálta.Egy hostelben voltam Hongkongban, amikor egy haverom berakta nekem a laptopján a Mechanikus narancsot. Tátott szájjal néztem, hogy mi ez, ki csinálta. Utána meg berakta a Kutyafogat. Attól teljesen megmentem.Testcserét akartam, de nem úgy, hogy az elején testet cserélnek, és az a dramaturgiai ív, hogy azt valahogy visszaszerzik. Azt akartam, hogy ciklikusan szerezzék vissza. A test maga legyen a probléma, ne az identitás.Svungból megírtam egy 90 oldalas draftot. Akkoriban a Halo-sorozatban dolgoztam mint Covid-marsall, lázat kellett mérni. Abból előléptettek Covid-asszisztensnek, úgy pedig már lett egy kis hatalmam, ami azt jelentette, hogy az összes haveromat beszerveztem, köztük Magai Mikit is. Elmondtam neki, hogy igazából azért is akartam felvenni, mert dolgozom a projekten, és kíváncsi vagyok, hogy segítene-e nekem benne. Elküldtem neki a szöveget, és utána azt mondta, hogy ebben hat film van, válasszak ki egyet. A kontrollal problémáim vannak, viszont Mikire hallgatok, és figyelembe veszem a véleményét. Természetesen veszekszünk és vitatkozunk, de nincsen fölé vagy alárendeltség. Hosszú ideig tartott az írás, majdnem két évbe telt. Ebből csak egy év volt egymásra hangolódni. Most már ő is a koszos deszkásokkal lóg. Régen mindenki nézte, hogy ki ez az ELTE-s magyar szakos gyerek közöttük, most már senkit sem érdekel.33 nap. Ha nem rúgtak volna bokán a Ganz piacon az első nap, hamarabb is megvagyunk. Akkor vettük fel azt a jelenetet, amikor Lang női ruhában végigfut a kínai negyedben. A Ganzra a forgatási engedélyt úgy sikerült csak megtalálnunk, hogy Yu Debin színésznek és Shinxilin Dávid koproducernek sikerült felhajtania a kontaktot a piacra, mert ezt amúgy még nekünk, kínaiaknak sem olyan egyszerű. Elvittek minket egy emberhez, aki egy kis szobában ült, egymillió forintos teáskészlet mögött. Körülötte a falon mindenhol lelőtt vadak trófeái. Kínai szokásként húsz percig csak öntögette a teát, és közben folyamatosan cigivel kínált minket. Egyszer már nem akartam elfogadni, de Dávid mondta, hogy „szívjad, szívjad”. Húsz percig egymás füstjét is szívtuk. A teát úgy lehúztam, mint egy felest, arra kaptam egy csúnya tekintetet. Elkezdtem mondani, hogy miért is vagyunk ott, de az ember csak annyit kért, hogy menjünk vele. Közben várt az épület előtt a komplett stáb, várták, hogy mi fog történni.Fotó: Ránki Dániel / TelexAz ember elindult a piacon, és minden egyes bolt előtt, aminél elhaladt, intett egyet, ők pedig visszaintettek. Mentünk egy nagy kört a telepen, vissza a lakosztályához. Ott annyit mondott, hogy engedély megadva. Kínaiak vagyunk, a szóbeli engedély is engedély, ami azt jelenti, hogy futhat női ruhában a piacon a férfi főszereplőnk. Elkezdtünk forgatni, és láttuk, hogy jönnek a biztonsági őrök, de Dávid ezeket hárította. Visszaértünk a bázisunkra, és anyám hívott azzal, hogy mit műveltünk mi a Ganzon, tiplizzünk onnan, mert nagyon nagy gáz van. Jött Yu Debin, és mondta, hogy a kínai WeChat-csoportban az megy, hogy mi lejáratókampányt forgatunk a kínaiakról. Eltelt pár óra, és édesapám, akit nem ismerek, felhívott Kamerunból ugyanezzel, hogy te fiam, te mit csinálsz ott a piacon. Hogy bekkeljük ezt ki? Dávid beírta abba a csetcsoportba, hogy az egész egy félreértés, mi igazából egy japán filmet forgatunk. Az már rendben volt. De a piacon már nem forgathattunk többet.Átmentünk a Monoriba, amit egy másik kínai társaság vezet. A Ganz összesen százharminc főnökségből áll, nagyon komplikált, keszekusza az egész szervezet. Ők a régiek, akik a nyolcvanas években jöttek Budapestre, és mára már nagyon meggazdagodtak. Akik egyébként ruhával foglalkoztak Budapesten, azok már mind visszamentek Kínába. Vagy tönkrementek, vagy éttermet nyitottak.A Monorit egy viszonylag modern Kínából érkezett társaság vezeti.Sokkal inkább. Temuról még nem tudsz ételt rendelni.Ezeket próbáltuk Mikivel kiirtani. Az volt a célunk, hogy univerzális legyen, ne pedig ennyire regionálisan fixált. A kínai kel fontos szerepe esetleg olyan, amit el kell magyarázni: a kínai kel Kínában szerencsehozó kabala. Léteznek kínai kelről készült jádeszobrok, ezek tízmilliós tételek. Szerencsét és gazdagságot hoznak a családnak, az embernek, a boltnak. A filmben mondjuk pont nem. A tradicionális jelmezek pedig a pekingi operára utalnak, ahol nehéz megmondani, hogy ki szellem és ki élő. A szellemek és az emberek egyenrangúak a kínai kultúrában. A színházban is így jelennek meg, néha valamelyik figuráról csak közben tudod meg, hogy amúgy egy szellem. A jelmezek beszerzése amúgy nem volt egyszerű feladat, a húgom Sanghajból rendelte Taobaóról őket, három nappal a forgatás előtt értek Budapestre.A Swiss Army Man. Meg olyan hülyeségek is, mint a Ha eljön Joe Black. A koreai Mothert is emlegettük, sok Pong Dzsúnhót. Wong Kar-wait az operatőr Bántó Csaba hozta fel többször, de nekem annyira nem volt referenciám, meg féltem is tőle. Aztán megkaptam, hogy én vagyok a kőbányai Wong Kar-wai. Könyörgöm, csak nehogy ő meglássa ezt! Az én elképzelésem az volt, hogy minden, ami a valóságban játszódik, az legyen halszemoptikával felvéve, a fantázia pedig legyen fekete-fehér. A képarányon és a színeken rengeteget vitatkoztunk Csabival. Meglátta a szettet és a ruhákat, és nem értette, hogy én ezt a színt nem akarom megmutatni.Az egyik top koreai film szerintem az az Oázis. Az nagyon szöget ütött a fejembe. Amikor megnéztem az Oldboyt, attól is teljesen kikészültem. Azután nagyon beleástam magam a koreai filmbe, és csak hüledeztem, hogy mindegyik mennyire bátor, és én mennyire tisztelem a bátorságukat. Földönfutó vadorzóként ezeket látni lenyűgöző volt. Emlékszem, hogy a stábbal is sokat beszéltünk a bátorságról, arról, hogy ne maradjunk a sztenderdeknél. Az ne legyen indok, hogy valami egy sztenderd.Báron György írt az ÉS-be egy rövid cikket róla, az nagyon jól összefoglalta minden problémáját. Most Letterboxdon olvastam azt a filmről, hogy „egyetemi szintű projekt, ami csak azért készült el, hogy valakik ihassanak és cigizhessenek”. Bravó, igazad van! De ezeket nagyon jól viselem. Engem egész életemben szekáltak hülyeségekkel, hozzá vagyok szokva. Azt veszem magamra, ha mást bántanak a filmen belül, az jobban megérint.Fotó: Ránki Dániel / TelexMár nem. Készül a következő filmem, de abba már nem ágyazok semmilyen kulturális problémát. Most Dogma-filmet csinálunk, de időhurokkal. Most azon dolgozunk, hogyan lehet analóg trükkökkel megoldani.Arról, hogy egy barátommal Barcelonában több hónapig az utcán éltünk. Konyhán voltam feketemosó, dolgoztam a Telepen, poharas voltam. Azt sosem engedték, hogy bárpult közelében legyek, de nem is csodálom. Próbáltam közben az egyetemet is csinálni, lett egy kapcsolatom is, de úgy éreztem, hogy elegem van mindenből. Akkor egy barátommal, Kakassal laktam együtt, de annyira jóban voltunk, hogy öt évig huszonöt négyzetméteren éltünk, és egy ágyban aludtunk. Sokan kérdezik, hogy meleg vagyok-e. Nem vagyok az, de sokszor eszembe jutott már. Abban az időszakban voltak barátnőim, de senki máshoz nem tudtam úgy kapcsolódni, mint ehhez a csávóhoz. Minden este deszkáztunk a városban, mindenhol két zacskó sörrel meg vodkával jelentünk meg, és reggelig küldtünk mint a hülye. Egyik nap Kakas felkelt és azt mondta: kibringázik Barcelonába. Másnap felkelt, és tényleg kibringázott Barcelonába egy függőággyal.Egy évvel később megkérdeztem tőle, hogy mit csinál ott. Azt mondta, hogy napi száz eurót keres azzal, hogy ül a Ramblán és kéreget. Megnéztem, volt még 33 ezer forint a kártyámon, kirepültem hozzá. Nagyon sokáig ott ragadtunk az utcán. Eljött az a pont az életemben, hogy azt éreztem: össze kell szednem magam, mert ennél sokkal többet tudok. Akkor mi ketté váltunk Kakassal. Ő azt mondta, hogy nem akar semmit az élettől. Én pedig akartam. Ezen összevesztünk. Szétváltunk, hazajöttem, és befejeztem a sulit. Utána találkoztam a párommal, Annával, akivel még mindig együtt vagyunk kilenc év után. Neki nagyon sokat köszönhetek.Magamban is nagyon sokszor kettéválok. Ez sokszor problémákat is okoz. Ha elindulok az estében, ez elő tud jönni. Lang ott lesz bennem örökké, de rengeteget foglalkoztam azzal, hogy Langot kontrollálni tudjam. Jelenleg Shenshen van fölötte. Régen nem tudtam nemet mondani, legyen az bunyó vagy bármi, mentem mint a hülye. A film már előkészítésben volt, amikor belekeveredtem egy nagy utcai bunyóba. Senki sem járt jól. Anna mondta, hogy kapjam össze magam, mert ezt nem csinálhatom tovább.Igen, sokan. Most is írt egy magyar nő, hogy van egy első generációs kínai férje, akivel elmentek a Corvinba megnézni, és a férj nagyon szeretne találkozni velem. Ezek számomra a legjobb visszajelzések, amikor az embereket valamilyen módon megérinti. Mindig volt bennem egy kép, hogy én tanár akarok lenni.Igen. Rengeteget tudtam segíteni a körülöttem lévő embereknek. Lehet, hogy ez az én karmám, nekem ezt kell csinálnom.A Nem én vagyok a mozikban látható.Ez pedig a Nem én vagyok előzetese: