„Reggel 9 órakor, amikor a legforgalmasabb az élet a kolozsvári utcákon, megszólaltak a légvédelmi szirénák. A vészjelekre a lakosság azonnal az óvóhelyekre sietett. Egyik pillanatról a másikra elnéptelenedtek az utcák. A bevásárlásaikat végző háziasszonyok, hivatalukba siető tisztviselők, a munkahelyükön tartózkodó kereskedők és alkalmazottak a legközelebb eső óvóhelyekre mentek, egyelőre még abban a hitben, hogy most sincs komolyabb veszedelemről szó és Erdély fővárosa ismét elkerüli a bombatámadást. Néhány perc múlva tisztán lehetett hallani a város felé közlekedő repülőgépek bugását. (…) Ezúttal azonban nem támadó szándék nélkül repültek át légiterünkön, hanem vandál pusztítás jelezte útjukat és Kolozsvár polgári lakosságának is meg kellett hoznia a maga áldozatát” – így kezdi beszámolóját az Ellenzék napilap Kolozsvár történetének egyik legszörnyűbb napjáról, 1944. június másodikáról.A bombázás 9 óra 14 perckor kezdődött el, a támadás célpontja a vasútvonal volt, mintegy 5 kilométer hosszúságban, 6–700 méter széles sávban, de súlyosan érintette a környéket is. A város légvédelmét ellátó ágyúk tehetetlenek voltak a 6000–7000 méter magasságból támadó amerikai repülőgépekkel szemben. Ötven percig tartott a szőnyegbombázás, nagyjából 1200 bomba hullott a városra. A hivatalos jelentés szerint 327 földszintes ház és 58 emeletes ház súlyosan, 792 pedig könnyebben megrongálódott. Több százan – egyes források szerint 459 személy – vesztették életüket, ártatlan civilek, nem beszélve a rengeteg sebesültről.Észak-Erdély területén nemigen voltak hadászati szempontból jelentős célpontok, a bombázással elsősorban a normandiai partraszállást akarták előkészíteni a szövetséges csapatok. A vasúti közlekedés megbénításával akarták megakadályozni, hogy a német csapatokat a keletiről a nyugati hadszíntérre átcsoportosítsák, és jugoszláviai, magyarországi és romániai területeken bombázták a vasúthálózatot. Történészek szerint a magyar rádió a támadás előtt egy órával figyelmeztetett ugyan egy légitámadásra, de Kolozsvárt nem említette a várhatóan érintett települések között. A város lakosságának ezért a figyelmeztetéstől számítva 10 perce volt óvóhelyre vonulni.Szabó Dénes (1907–1982) fotóművész, a Fotofilm vezetője a légitámadás után járta végig állványával a bombázásban érintett utcákat, néhol felmerészkedett a romos épületek emeletére. A középületek, kertes házak és bérházak állapotát egyaránt megörökítette. Emellett a fényképein megjelennek a romokat takarító civilek és katonák, a sokk után is szorgosan dolgozó városiak. A rutinos fényképészként a fotóiból albumot szerkesztett, az esetek többségében gondosan azt is jelölte, hogy pontosan mit örökített meg. Fényképalbumát évekig őrizte a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, majd hosszú lappangás után 2020-ban került nyilvánosságra. Papp Annamária történész, újságíró és Rohonyi D. Iván fényképész részben ezekből szerkesztett albumot a bombázás pusztításáról, Megsebzett Kolozsvár (A Fotofilm műhely fényképalbuma az 1944. június 2-i amerikai bombázásról) címmel. Mostantól a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és Maksay Ádám jóvoltából az Azopan Fotóarchívumban is elérhetőek lesznek az album képei.Az akkori Baross teret (manapság Piața Gării) bemutató fénykép, egyben Fotofilm-album első képe – Fotó: Fotofilm / Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság / Azopan Fotóarchívum A Fotofilm, mint a Transsylvania Filmgyár alvállalata 1922-ben alakult meg, majd 1929-ben Fekete László (1889–1946), az első képzett erdélyi operatőr, Janovics Jenő munkatársának a tulajdonába került. A vállalat az egykori Deák Ferenc utca (a mai Eroilor) 6. szám alatt működött. A nagyváradi származású Szabó az 1930-as években csatlakozott hozzá, és aztán az 1970-es évekig ott dolgozott. A vállalat filmhíradók készítésével, valamint fényképkészítéssel – portréfotók, Erdély városait, tájait bemutató képeslapok, színházi felvételek – foglalkozott. Szabó Dénes halála után gondosan rendezett hagyatéka szétszóródott, a negatívjai egy része a magyar konzulátuson keresztül az Országos Széchényi Könyvtárba került, ezt néhány évvel ezelőtt elérhetővé is tették, a bombázás képei közül néhány ott is megtalálható.„Látszik ezeken a képeken Szabó Dénes profizmusa. A felvételek 75 év után is olyan minőségben maradtak meg, mintha most, a legújabb technikákkal készültek volna. Az album több mint száz képet tartalmaz, ezek többségét szépen feliratozták utcák szerint, csupán tíz kisebb fotó helyszíne nincs megjelölve” – magyarázta még korábban Papp Annamária, amikor az Exit könyvkiadónál megjelent albumról kérdeztem. A kutatók szerint Szabó Dénes valószínűleg sokkal több felvételt készített a város bombázásáról, de ezeknek csak egy válogatása került a Fotofilm albumába.A Marianum (manapság a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának épülete) épületét ért bombázás nyomai kívülről és belülről – Fotó: Fotofilm / Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság / Azopan Fotóarchívum „Lementünk az állomásig. Vastag por borított mindent. Furcsa szagot lehetett érezni. A Horthy út két oldalán sok ház romokban hevert. Voltak, akik a törmelék között keresték holmijuk maradványát. A mentők az életben maradottak után kutattak. Döbbenetes volt, amit a nővérem mondott: a Marianumtól valamivel lennebb, a villanydróton valóban egy véres lóláb csüngött. Szörnyű látványa napokig előttem lebegett” – emlékezett vissza Győrffy Szilvia a bombázás utáni körülményekre. Papp Annamária az albumot bemutató könyvben nemcsak romos épületeket, hanem „a történet emberi oldalát is láthatóvá” akarták tenni, ezért számos visszaemlékezést is közöltek.Papp elmondása szerint kötelességének tartotta összegyűjteni ezeket a történeteket, mert csakis így kaphatunk tárgyilagosabb képet egy adott történésről. „Szerettem volna a történeteket is mellé tenni, hogy aki kézbe veszi az albumot, ne csak a romos épületeket lássa, hanem az emberi szenvedést is mögötte” – magyarázta.A Kővári László utca 6. szám alatti épület részlete – Fotó: Fotofilm / Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság / Azopan Fotóarchívum A Kemény Gábor (I. L. Caragiale) utca és a Kálvin (Câmpeni) utca sarkán álló bérház – Fotó: Fotofilm / Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság / Azopan Fotóarchívum A vasúti sínek mentén haladó Kővári László utca – Fotó: Fotofilm / Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság / Azopan Fotóarchívum „Felmentem a lépcsőn, kíváncsi voltam a repülőkre. Nagyon magasan repültek, de jól látszottak, mivel szép tiszta volt az ég. Úgy fénylettek, mint valami madarak. Valahol a közelben leeshetett egy bomba, mivel a légnyomás lenyomott a lépcsőről. Nem esett semmi bajom, a hátam mögött álló emberek megtartottak. Az ajtó becsapódott, az egész ház megremegett. Nagyon megijedtünk, mindenki imádkozott. Amikor lefújták a riadót és kijöttünk az utcára, láttuk, hogy az épület mellett négy-öt méterre egy bomba robbant, amitől megrepedt a ház fala” – emlékezett vissza Décsei Júlia a bombázásra.Az egykori Vágóhíd környéke – Fotó: Fotofilm / Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság / Azopan Fotóarchívum Az Árpád út (Traian utca) 53. szám alatti épület – Fotó: Fotofilm / Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság / Azopan Fotóarchívum A légitámadás után a korabeli sajtóbeszámolók szerint gyorsan megszervezték a mentési akciót, amiben a lakosság önzetlenül részt vett. Már a bombatámadás napján 5000 adag ingyenes ebédet osztottak szét a károsult személyeknek, és a fedél nélkül maradt lakosságnak is szállást biztosítottak, például a korábban deportált zsidók lefoglalt lakásaiban kaptak helyet.Ételosztás – Fotó: Fotofilm / Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság / Azopan Fotóarchívum A Kalandos (Mecanicilor) utca 3. szám – Fotó: Fotofilm / Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság / Azopan Fotóarchívum Papp Annamária és Rohonyi D. Iván Exit kiadónál megjelent albumát például innen lehet megvásárolni, az Azopan Fotóarchívumban pedig itt találjátok a képeket.Az Azopan Fotóarchívum szerkesztői a Transtelex újságíróival együttműködve mutatják be a legizgalmasabb gyűjteményeket a romániai analóg fotózás múltjából. Az azopan.ro egy folyamatosan bővülő online fotóarchívum, amelynek célja átmenteni és elérhetővé tenni a romániai analóg fotózás értékeit az utókor számára. Érdekes digitalizálandó képekről (papírkép, negatív, dia), fotóhagyaték felajánlásokról az office@azopan.ro címen lehet értesíteni az archívum munkatársait.