Prőhle Gergely: A sokkoló mélypont Orbán azon mondata, hogy a putyinozás komolytalan és primitív, Brüsszel a közvetlen fenyegetés. Földbe gyökerezett a lábam
Neve állítólag szóba került Magyar Péter kormányalakítása során. A NER-ből akkor ábrándult ki, amikor külföldön egyre gyakrabban kapta azt a kérdést, hogyan létezik az, hogy a miniszterelnök gyerekkori barátja és veje a két leggazdagabb ember az országban. Onnantól nem vállalt interjút. De, mint sokan, nem tiltakozott, megelégedett az időnkénti szofisztikált rendszerkritikával, „mert állami állásban dolgoztam, dolgozom, és nem szerettem volna, ha elküldenek”. Nagyinterjú Prőhle Gergellyel sátánról és tűzfalról, árulásról és megaláztatásról, nyomorról és haszonelvűségről, Hunniáról és Pannóniáról, Presserről és Fásy Zsülikéről, K. Endréről és kegyelmezőiről, Trumpról és tantuszról, Orbánról és Münchausen báróról, Magyarról és Gulyásról, Moszkváról és Brüsszelről. Orbáni örökségről és friss esélyekről. Érdekről és értékről.
„Lehet, a sátán most csatát nyer, de a győzelem Jézus Krisztusé.” Kövér László nyilatkozta ezt Bayer Zsoltnak a választási eredményről. Miről mesél önnek ez a mondat?
Leginkább arról, hogy a politikai retorikába vészesen beszivárgott a papos beszédmód. Néha úgy tűnik, mintha nem a közérdek szolgálatára, hanem valami liturgikus szerepre kaptak volna felkérést a közélet szereplői. Az még inkább blaszfémia, amikor a Vadhajtások és a Nemzeti Sport igeforrásként említődik. Egyébként párthovatartozástól függetlenül kezd sajnos elharapózni a biblikus szóhasználat.
