Nem csak a náci Németországban kötötték el nők petevezetékeit akaratuk és beleegyezésük nélkül, egy borsodi kórházban is történhettek ilyen esetek, még a 2010-es években is, Szlovákiában, Csehországban is volt példa erre. A megkárosított nők sokszor a családjuk elől is inkább elhallgatják a tragédiát, mert nem akarják újra átélni a fájdalmat. Emília Rigová szlovák roma képzőművész anyja utolsó gyerekeként született, mielőtt a nőt kényszersterilizálták – az ő történetét dolgozta fel Nem rögzített esetek című, megrázó projektjében.
Úgy bántak velem, mint egy féreggel, pedig rendezett voltam, mint a többiek – mondta Katalin, akinek állítása szerint akarata ellenére és tudomása nélkül 2004-ben eltávolították a petevezetékét. A roma nő a napokban egy kényszersterilizálásról tartott kerekasztal-beszélgetésen osztotta meg a történetét a budapesti Európa Pontban. A borsodi nő méhen kívüli terhesség miatt került kórházba, orvosával azt beszélték meg, hogy laporoszkópos műtétet hajtanak végre rajta emiatt – ez egy olyan eljárás, amit hagyományos nagy vágások nélkül, kisebb bemetszéssel végeznek egy kamera segítségével, és azért előnyös, mert a beteg gyorsabban, kevesebb fájdalommal épül fel belőle. Katalin orvosa a nő állítása alapján azt mondta: azért ilyen műtétet végeznek rajta, hogy megmaradhasson az egyik petevezetéke, miután a másikat korábban már el kellett távolítani. https://hvg.hu/vilag/20211125_szlovakia_bocsanatkeres_roma_nok_kenyszersterilizalasEnnek ellenére az orvos eltávolította a másik petevezetéket is – állította a roma nő, aki a földi poklot élte meg ezután: hat éven keresztül próbálkozott, hogy újra teherbe essen, majd orvost váltott, aki közölte vele: azért nem jött össze spontán módon a baba, mert mindkét petevezetékét eltávolították, ám őt erről korábban nem tájékoztatta senki. Ezek után Katalin már csak lombikprogramon vehetett részt, de mindhárom próbálkozás sikertelen volt:Tönkretették az életem, a mai napig nem tudom feldolgozni.Már csak akkor lépett jogi útra, amikor elévült az ügy – panaszt ugyanis csak öt évig lehetett volna tenni. Beszélt arról, hogy több hasonló esetről is hallott, állítása szerint jellemző volt rá és roma nőtársaira, hogy egészségügyi szűrés közben nem úgy bántak velük, ahogyan kellett volna. Katalin támogató férjével 17 évig küzdött azért, hogy gyerekük lehessen. Elmondta, nem feltétlenül akarta vállalni a kerekasztal-beszélgetésen való részvételt, de azért ment bele, hogy felhívja a figyelmet a roma nőket érintő hátrányos megkülönböztetésre. Úgy fogalmazott:Normális ellátást érdemlünk, pont olyanok vagyunk, mint bárki más.
