Az általa várt „nagy ölelés” helyett csak hosszas kézfogást kapott Pekingben Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfőtől Donald Trump amerikai elnök, akinek csalódottságát aligha enyhítette, hogy a tiszteletére adott vacsorán a néphadsereg katonazenekara eljátszotta kedvenc kampányslágerét, a Village People-től a Y. M. C. A. diszkódalt. A múlt heti csúcstalálkozó után ehhez hasonló epizódok töltötték meg a tudósításokat, mert érdemi megállapodás nem született. Az ugyanis nem tekinthető annak, hogy Trump közölte, a kínai légitársaságok 200 repülőgépet vesznek a Boeingtől, mert ezt a tárgyalófelei csak napokkal később erősítették meg. https://hvg.hu/360/20260427_hvg-kina-irani-haboru-usaAmerikai elnök legutóbb 2017 novemberében járt Kínában, és az is Trump volt. Hszi akkor igencsak kitett magáért, a Fehér Ház ura „kiemelt hivatalos fogadtatásban” részesült: az egykori császári palotaegyüttest, a Tiltott Várost teljesen kiürítették a tiszteletére, és a világhírű Pekingi Opera külön neki szervezett előadásában is gyönyörködhetett. Hszi személyesen kalauzolta Trumpot, és az amerikai elnök volt az első külföldi vezető, aki az évszázados falak között vacsorázhatott. Nem telt el sok idő, és Trump kereskedelmi háborút indított Kína ellen, s kitiltotta a Huawei és a ZTE eszközeit az amerikai kormányzati távközlési hálózatból.Egy munkás exportra szánt napelem-modulokon dolgozik egy gyárban Sihongban, Kína keleti részénAFP / StringerTrump tavaly áprilisban még magasabb fokozatra kapcsolta és globálissá tette a vámháborút, amelyben az EU, Kanada, Japán és Dél-Korea is kitűzte a fehér zászlót, Kína azonban ellencsapást indított. Korlátozta az amerikai hadiipari és csúcstechnológiai cégek számára kulcsfontosságú ritkaföldfémek – amelyek kitermelését és feldolgozását is Peking ellenőrzi – exportját, s az USA által 145 százalékra vitt vámokkal szemben 125 százalékosakat állított. Trump meghátrált, és a tavaly októberi dél-koreai találkozójukon tűzszünetet kötöttek, a vámokat az USA számára elfogadható, Kínának elviselhető mértékre csökkentették.A múlt héten Trump valódi háború politikai, katonai és gazdasági súlyával érkezett Pekingbe. Bár az USA és Izrael által Irán ellen indított háború következményeként lezárt Hormuzi-szoros miatt Kína létfontosságú olajimport-útvonala bénult meg, elég olajtartaléka maradt ahhoz, hogy Hszi kihasználhassa, hogy a problémákkal küszködő Trump a vendége, akinek kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy újabb frontot nyisson, még ha az gazdasági is. A pártfőtitkár-államfő a „stratégiai stabilitás” új szintjét magasztalta, a Trump által hangoztatott „Amerika az első” szlogent pedig párhuzamba állította a Kínában hangsúlyozott „nemzeti megújhodással”. És rögtön a csúcstalálkozó elején világossá tette, hogy mi áll ennek a középpontjában: a Peking által renegát tartománynak tekintett Tajvan beillesztése Kínába, amelynek – nem annyira földrajzi, mint hatalmi – nagyságához ez az utolsó kirakósdarab Hongkong és Makaó visszatérése után. A Dél-kínai-tengeren elfoglalt zátonyok már ennek az ébredő erőnek a kivetítését testesítik meg.