A természet mindig különleges megfigyelési élményt nyújt azoknak, akik nyitott szemmel és értő füllel járják az ösvényeket. Ezek a megfigyelések gyakran szembesítenek minket azzal, hogy a természetben “kegyetlen” törvények uralkodnak, melyek a földi élet fenntartásának és egyensúlyának alapvető mozgatórugói. Nem emberi érzelmeken, hanem a túlélésen, az alkalmazkodáson és a folyamatos körforgáson alapulnak.
Bár emberi szemmel ezek a folyamatok gyakran pusztítónak vagy igazságtalannak tűnnek, a természet törvényei nem ismernek jót vagy rosszat, céljuk kizárólag az élet és az ökoszisztéma fenntartása a legmagasabb szinten. A folyamat szerves része, hogy az elmúlás mindig új életet táplál, így a rendszer önmagát korrigálja és élteti.
Fekete István szavaival élve: „A természet kegyetlen tanító, és csak két osztályzatot ismer. Az egyik az élet, a másik a halál.”
Tóth Máténak a közelmúltban egy ilyen élmény adatott meg, amiről úgy vallott, hogy megdöbbentő és egyben szomorú megfigyelés is volt.
A fiatalember fotózással lassan 10 éve foglalkozik kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Eleinte mobiltelefonnal készítette el a felvételei, majd DSLR vázzal, tavaly decemberben pedig megvette az első MILC vázat, és januárban hozzá egy zoom objektívet. Ez volt az a mérföldkő, ami után bele tudott kezdeni az állatok fotózásába.
