Kilenc lila pötty kék háttér előtt. Ebben valójában semmi különös nincs, mégis rávilágít arra, hogy valójában a szem és az agy feldolgozási sajátosságai határozzák meg, hogy mit is látunk. Ha ugyanis a teljes színlátással rendelkezők kifejezetten az egyik pontra fókuszálnak, az hirtelen lilábbnak tűnik, míg a többi kékre vált.Ez a különös optikai illúzió – írja a Scientific American – Hinnerk Schulz-Hildebrandt nevéhez fűződik. A Harvard Orvosi Egyetem biomedikai optikai kutatója tavaly augusztusban valami furcsát vett észre, miközben egy repülési térképet nézegetett a telefonján. Miközben a szemével követte a repülőgép repülési útvonalát, felfigyelt arra, hogy a vonal lilának, azután kéknek, végül ismét lilának tűnt. Az árnyalat folyamatosan változott attól függően, hogy hova nézett a képernyőn: a vonal lila volt, amikor közvetlenül ránézett, viszont kékre váltott, amikor a perifériás látómezőjébe került.Ebből az észrevételéből született meg a „9 Purple Dots” (9 lila pötty) optikai illúzió, amely megmutatja, milyen érdekes is az emberi színérzékelés. Az illúzió magyarázata a retinában (recehártyában), azaz a szem hátsó falát borító, fényérzékeny idegszövetben rejlik, amely a látás folyamatának kulcsszerve. A retinán belül található csapsejtek (receptorok) érzékelik a különböző hullámhosszúságú fényeket, ezek felelősek a színlátásért. Csakhogy a retinán belül nem egyenletesen oszlanak el. A retina közepén, az úgynevezett fovea centralisban viszonylag kevés a kék fényre érzékeny receptor, így amikor közvetlenül egy pöttyre nézünk, az agyunk kevésbé érzékeli benne a kéket, ezért a szín lilásabbnak tűnik. A perifériás látásban viszont erősebb a kék komponens érzékelése, ezért ugyanaz a pötty kékesebb árnyalatot kap.Emellett van egy másik anatómiai sajátosság is a szemünkben, ami csökkenti a kék szín érzékelését, különösen a látómező közepén. Van itt egy „belső napszemüveg”, egy sárgás pigmentréteg, ami elnyeli a kék és a közeli ultraibolya fény egy részét, mielőtt az elérné a csapokat a retinában. Ezt általában nem vesszük észre, mivel az agyunk megtanulta „kalibrálni” a különbséget, viszont ez is magyarázza, hogy miért nem érzékelünk annyi kéket a látómezőnk közepén, mint a peremén.Egyébként nem Schulz-Hildebrandt az egyetlen kutató, aki kifejlesztett ilyesfajta optikai illúziót. Tavaly Akiyoshi Kitaoka kísérleti pszichológus, a japán Ritsumeikan Egyetem munkatársa tette közzé a Maxwell-folt illúziót: kék, zöld vagy piros pontok kombinációit használta egyszínű zöld vagy kék háttér előtt, hogy kiemelje a kék érzékelés hiányát a központi látásban.A kutatóközösség szerint Schulz-Hildebrandt illúziója nem fedez fel új biológiai mechanizmust, hanem több ismert vizuális folyamatot kombinál egyetlen, meglepően látványos élménnyé. A szemlélő számára pedig ad egy fontos felfedezést: nem biztos, hogy a szemünk mindig objektíven látja a világot. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.