Huszonöt évvel ezelőtt Magyarországon nem lehetett politikai kampányt folytatni a választás napján. A szabályozás eszméje és logikája egyszerű volt: a szavazás napján nem szabad befolyásolni a szavazókat, ezért el kell hallgatnia a politikai kommunikációnak. Ennek megfelelően nem lehetett plakátolni, hirdetni, agitálni, a választókat közvetlenül megszólítani az újságokban, televízióban, rádióban. Ez volt az úgynevezett kampánycsend intézménye. A szabály mai szemmel, a Facebook, YouTube és a TikTok által uralt magyar nyilvánosság felől visszanézve egészen elrugaszkodottnak tűnik. Pedig a kétezres évek elején egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy az internet összeegyeztethetetlen lenne a kampánycsend intézményével. Még úgy sem, hogy erre korábban semmilyen precedens nem volt, és a média újdonsága miatt még gondolkodás sem volt a problémáról. Ezért a korabeli szereplők abból indultak ki, hogy az internetet valahogy össze kell illeszteni a meglévő médiarendszer logikájával. A kérdés tehát az volt: hogyan lehet megvalósítani a kampánycsendet az interneten?
Rozgonyi Krisztina, a Nemzeti Hírközlési Hatóság egykori elnöke így idézte fel egy oral history interjúban, hogyan zajlott ennek a kitalálása a 2002-es választások előtt: „Pontosan tudtuk, hogy ez nem vicc. Leültek, emlékszem, Nádori Péter, Weyer Balázs és Braun Róbert, az egyiküknek sem jutott eszébe, hogy a választási törvényt át kellene írni, hanem azon gondolkodtak, hogy az abban szereplő megfogalmazásokat hogyan lehet értelmezni az interneten. Voltak a különböző tartalom-hierarchia szintek, erre kidolgoztak egy írásos javaslatot. E szerint, ha egy választási tartalom a negyedik vagy ötödik hierarchikus szinten el van rejtve, akkor az a kampánycsend betartásának minősül. Azt a párhuzamot vonták, ha a negyedik-ötödik hierarchikus szinten megtalálsz egy ilyen anyagot, akkor azt tudatosan keresed, és a választási bizottság előtt az volt az érv e mellett, hogy azt se tudják megakadályozni, hogy valaki előtúrja az egy héttel ezelőtti újságot. Ehhez joga van, ha nem dobta el, vagy ha megtalálja a szomszéd kukájának tetején, az sem fog kampánycsendsértésnek minősülni. Kidolgozták ezt a választási kódexet, két vagy három körben az Országos Választási Irodával egyeztette a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE). Kölcsönösen elfogadták, és utána saját maga monitorozta az MTE ennek a betartását.”
