Egy széles vállú, dagadó mellkasú, kék turbánt viselő alak a szívüket megállítani képes, magukat elevenen eltemető jógikról mesélt a budapestieknek a második világháború idején. Úgy tartotta, a megfelelő légzés és az önuralom védelmet biztosít a fertőző betegségekkel szemben, éhség ellen pedig hullapózt javasolt. Miért szuszogtak hangosan szűk száz éve a perzsabundát viselő dámák a fővárosi villamosokon? És miként lett a tornából felmentett, széltől is óvott madárcsontú, madrászi fiú a jóga magyarországi apostola? Selvarajan Yesudian története következik.Hólabdalevelezés, strandolás, jógaláz„A pesti aranyifjú, ha ma meglát az utcán egy csinos, villogó szemű, vérpezsdítő, szemlátomást egészséges és jó fizikumú dámát, nem használja a régi jasszos megjegyzéseket, hogy »stramm a cica«, vagy »klassz egy baba«, azt sem mondja, hogy remekül ki van sportolva, hanem így: – Csudára ki van Jógázva!” – ismertette a legújabb szlenget a Délmagyarország című lap 1943. november 13-án. Az Új Magyarság hasábjain ez idő tájt a kedélyhullámzások és a testi egészség között fennálló kölcsönhatásról, másutt perzsabundában szuszogó, a villamoson jógalégzést gyakorló idős hölgyekről olvashattunk.De az sem magától értetődő, hogy a fajvédelmi főiskola toborzója mellett jógamatiné-beszámolót közöljenek a negyvenes évek elején a hazai lapok.Pedig így állt a dolog. A kor sajtójának átböngészése arról győzi meg a kíváncsiskodót, hogy bár a Fenyő Miklós által megénekelt pesti limbólázzal nem árt óvatosnak lenni továbbra is, ahhoz nem férhet kétség, hogy a jóga trendi volt a magyar fővárosban a második világháború idején.„Emlékezhetünk, kezdetben való a mahjong, a römi, a bridge, azután jött a tangó, a síelés, a strandolás szenvedélye, s így végül megérkeztünk az új szenvedélyhez, a jógához” – írta a Magyarság című lap. Az Egyedül Vagyunk pedig mások mellett a rumbaláz, az asztrológia, a jövendőmondás, a vitaminkultusz és a hólabda-levelezés folytatásaként említette a távoli Indiából származó légzés- és testgyakorlatokat. „Van Pestnek egy rétege, amely a mindenkori érdeklődés divatját diktálja, a körutak és a sugárutak, az espressók, a Duna-korzó, a kártyaszalonok és a délutáni kávéházak népe, s ez a réteg most egy idő óta nem tud szabadulni a jóga bűvöséből. A jóga a téma, a jóga a szórakozás, a jóga a cél” – összegezte a negyedik háborús év tapasztalatait a Délmagyarország.Tegyük hozzá, hogy a jóga az adott politikai helyzetben figyelemelterelés is volt. És ez talán magyarázatot kínál arra is, hogy miért lett hirtelen népszerű a világégés idején. „A fehér ember mindig hajszol valamit – hangoztatta a lapok által némi éllel a leghindubb jóga legvalódibb pesti atyamesterének kikiáltott Selvarajan Yesudian. – Sikert, eredményt, pénzt és nem tudja, hogy minden elért dolog, ha már megszereztük, értékét vesztette és csak újabb és újabb vágyakat szül. Keleten tudjuk, hogy a boldogság teljesen független a külső körülményektől és nem más, mint az önmagunkban hordott béke és nyugalom. Ezért csak erre törekszünk, s ezt a belső nyugalmat és békét a fehér ember is megszerezheti, ha akarja.”A madárcsontú, bicebóca fiúra rámosolygott a madrászi napsugárYesudian egy madrászi (ma: Csennai) keresztény családba született, 1916. február 25-én. Apja a régebbi felmenőihez hasonlóan ájurvédikus orvoslással foglalkozott, és ugyancsak a hagyományoknak megfelelően katolikus neveltetésben részesítették a kis Selvarajant.Visszaemlékezésében így írta le a gyerekkorát: „Volt egyszer a napsütötte Indiában, Madrász városában egy vézna, beteges kisfiú. Tizenöt éves koráig jóformán minden súlyos betegségen átesett: vörhenyen, tífuszon, kolerán és a trópusi országokban gyakori más betegségeken. Csoda, hogy egyáltalán megmaradt. Megmaradt, de milyen állapotban! Csont és bőr volt, kis arcán kiütköztek a csontok, szeme beesett, melle behorpadt. (…) Apja mindent megpróbált vele, hiszen orvos volt, de csak annyit ért el, hogy fiát úgy-ahogy visszaistápolta az életbe. Iskolába is adta – nem kellett többé otthon feküdnie a nyugágyon –, s ettől kezdve a kisfiú éppúgy élt, mint többi társai.Tornából természetesen felmentették, és otthon is kímélték, vigyáztak rá, a széltől is óvták.”A beteges, madárcsontú, bicebóca fiúra kamaszkorában rámosolygott a madrászi napsugár. „Egy nap aztán véletlen módon kapcsolatba kerültem a jóga egyik nemzeti missziót teljesítő vándormesterével, aki tanítványai sorába fogadott. Nap, mint nap eljártam a titkos erdei rejtekhelyre, fanatikus odaadással végeztem a mester diktálta gyakorlatokat és két hónap múlva saját apám nem ismert rám” – mesélte az Uj Magyarságnak.Utoljára 20 éves korában, apja halála után látta a guruját. Elújságolta, hogy hosszabb európai útra indul. Így is tett, 1937-ben hagyta el a hazáját. Az indiai cserkészszövetség közreműködésével jutott el Budapestre, ahol orvostudományt és testnevelést tanult. És a bélyeggyűjtő szenvedélye mellett a jóga iránti elkötelezettségét is hozta magával természetesen.Fajvédő jógások, szevasztok!A visszaemlékezése szerint ekkor nem sejtette még, hogy az utóbbival életre szóló dolga lesz. A barátai vették rá, hogy tartson a jógáról előadásokat és írjon róla cikkeket. Komoly visszhangot keltettek ezek is, azok is. „Én azonban – írta Yesudian – bátortalan voltam a nyilvánosság előtt, és inkább visszatértem tanulmányaimhoz. A sorsnak ugyanakkor más tervei voltak. Bármennyire is vonakodtam, semmi sem tudta megállítani a társadalom minden rétegéből érkező érdeklődők áradatát. Számos barátom szívélyes segítségével megjelent a Sport és jóga című könyv.”Az 1941-es kötet a korban bestsellernek számított. Az első kiadásból három hónap alatt ötezer példány fogyott, és másfél év alatt kilencszer kellett újranyomni.A sikerében az is közrejátszhatott, hogy Yesudian akkor beszélt kelet és a nyugat oppozíciójáról, amikor a nyugat egyet jelentett a zűrzavarral és a háborúval.A Sport és jóga persze nem volt egyedül a piacon, az 1940-es évek elején szinte elárasztották a jógáról szóló kötetek a magyar könyvesboltok kirakatait. Yesudian bemutatkozó műve mellett abban az időben jelent meg dr. Weninger Antal Keleti jógája, Paul Bruntontól az India titkai, valamint dr. Baktay Ervin munkája, a Diadalmas jóga is.„A Fiatal Hinduk Függetlenségi Mozgalmának testnevelő-oktatója, a Hatha-Jóga egyik leghivatottabb ismerője, könyvében a Test és az Egészség Jógájának több évezredes tudományát ismerteti, mely úgy tárgyi, mint gyakorlati szempontból egyedülálló az európai könyvpiacon” – olvasható a Magyarság 1942. május 10-i számának a Sport és jógáról szóló ajánlójában. Azon az oldalon, ahol méltatják Benito Mussolini, Jules Superville és Kassák Lajos új műveit is.Egy héttel később a lap hosszabb ismertetőt közölt a kötetről. Ebből kiderült, hogy Yesudian angol nyelven írta meg, a magyar fordítás azonban megelőzte a nemzetközi kiadást. Balogh Barna fordította a kötetet, és Daczi Dóra tanulmányában az áll, az eredeti Yoga and Health helyett ő javasolta a magyar címváltozatot is, abban bízva, hogy a korszak sportőrülete miatt miatt még többen vásárolják majd meg a kiadványt.Nem tévedett, de az is igaz, hogy a Sport és jógát ügyesen pozicionálták a piacon. A Magyarság mellett ajánlók jelentek meg róla többek között a Képes Krónika, a Református Élet vagy a Képes Sport hasábjain. Az Uj Magyarság beszámolója szerint a Könyvnapon Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály művei, a Bosnyák Zoltán által írt A magyar fajvédelem úttörői, valamint vitéz Endre László A zsidókról – A berni per tanulsága című műve mellett rengetegen keresték a Sport és jógát is.Mély légzés, önuralom, kék turbán és hullapózSzerzője pedig a sajtó visszatérő szereplője lett. Újra és újra végigmesélte a jógával való találkozásának, illetve a Magyarországra kerülésének történetét a legkülönbözőbb orgánumok hasábjain. Emellett Yesudian járta az országot az előadásaival, a lapok pedig részletes beszámolókat közöltek a fellépéseiről. 1943 októberében a Zeneakadémia nagytermében beszélt. Azt állította, a mély lélegzés és az önuralom még a fertőző betegség ellen is védelmet biztosít. „Ha éhesek vagyunk, feküdjünk a földre hullapózban!” – javasolta hallgatóságának a Hétfő Reggel tudósítása szerint.Szívüket megállítani képes, magukat elevenen eltemető vagy éppen mérget nyelő mesterekről mesélt, akiknek nem esett kutya baja sem, Jézust pedig a világ legkiválóbb jógijaként írta le. Azt tanította, a csecsemő első lélegzetvételétől addig, amíg a haldokló utoljára szív a tüdejébe levegőt, az élet egyetlen hosszú sorozatból áll. Olyan mondásai voltak tehát, amik becsületére válnának bármelyik 21. századi életmódgurunak.Yesudian és Haich Erzsébet – Forrás: Jóga Budán / Athenaeum KiadóA kezdetben kimondottan háttérbe húzódó, szerény férfi egy idő után mintha megérezte, megszerette volna a sikert. Egyre több fórumon, illetve témában nyilatkozott meg. 1944 elején, a Vigadó nagytermében tartott előadásában például a hindu képzőművészet egyes alkotásai és az erdélyi népművészet közötti hasonlóságot tárta fel. Természetesen a táplálkozással kapcsolatban is voltak meglátásai. Úgy vélte, a magyar konyha a jógával nem teljes mértékben kompatibilis. Azt javasolta ezért, hogy az étkezések hangsúlya inkább a főzelékeken, a gyümölcsökön, a tejen, a vajon és a mézen legyen, húst egy héten legfeljebb csak kétszer egyenek a budapestiek, akkor is csak keveset.Hozzátette, hogy bármit is fogyasztunk, ne felejtsük el 32-szer megrágni minden falatot.Egyes újságírókat Yesudian kreol arca bűvölte el, másokat a villogó fogai lepték meg, álmélkodtak kidolgozott vállain vagy roppant mellkasán, megint másokat a kék színű turbán kapcsán néztek nagyot, amit viselt. Yesudian kétségkívül egzotikus jelenség volt a háborús Budapesten, a személyisége pedig minden bizonnyal szuggesztív lehetett. Mindenki, aki róla ír, megemlíti megnyerő modorát. Márpedig, aki híveket szeretne szerezni, annak jól jön a határozott fellépés.Az első budapesti jógaiskola„A cserkészek, a keresztény ifjúsági egyletek, általában az ifjúság körében sok hívem van – nyilatkozta az Uj Magyarságnak Yesudian. – Ez adta azt az elgondolást, hogy a magyar fiatalság legátfogóbb szervezetén, a leventeintézményen keresztül igyekszem a magyar ifjúságnak, a jövő letéteményesének felkínálni a természetes és egészséges élet titkát”. Pedig hát nem a jóga az első dolog, amivel összekapcsoljuk képzeletben a két világháború közötti Magyarország emblematikus ifjúságnevelő szervezetét. Kérdéses, hogy ezzel a projekttel mire ment Yesudian, az viszont kétségtelen, hogy1941-ben a keresztény és hindu bölcseletet egyaránt remekül ismerő zongora- és szobrászművésszel, Haich Erzsébettel megnyitották az első budapesti jógaiskolát.A Veszprémi Krisztina által szerkesztett Jóga – India világa című kötetből az derül ki, hogy egy Rákóczi úti lakásban tartották az óráikat, melyeket látogattak arisztokraták és munkások, diákok és egyetemi professzorok, művészek és civilek, de a papság képviselői is megfordultak ezeken az alkalmakon. „Azt várhattuk volna el, hogy a nők legyenek többségben, de ennek az ellentéte volt igaz. A magyar közönség komoly érdeklődése abból volt nyilvánvaló, hogy a férfiak folyamatosan özönlöttek az órákra, s közülük nem egy évekig maradt” – emlékezett vissza Yesudian.Üzletember vagy misszionárius?Egyes lapok Budapest első számú sztárjaként írták le őt. Olvashatunk arról is, hogy jegyüzérek verték fel az előadásaira szóló belépők árát. Akadtak persze, akik kétkedéssel fogadták a jógát és Yesudiant. „Akik itt ülnek, ha semmi szervezés nem is tartja őket össze, de valamennyien a jóga immár szekta jellegű nagy ábrándjának közösségében élnek. Az igaz élet, a fiatalság, a szépség, az erő, a szellemi felsőbbrendűség, a boldogság, az egészség kék madarát kergetik s hiszik, hogy a jóga az a kalitka, amibe berepül a kék madár – fogalmazta meg a Délmagyarország szerzője a zeneakadémiai előadásról szóló cikkben. És úgy folytatta – A félhomályos nézőtéren öregek, fiatalok, szépek, csúnyák, vőlegények és özvegyek, kiszolgáló kisasszonyok és méltóságos asszonyok szürcsölik a jóga-szörpöt, amit az a végtelenül szimpatikus hindu jóga-művész mosolygós arccal nyújt nekik.”A Magyar Kultúra pedig a következő kérdést tette fel: „vajon ügyes számítással dolgozó és az emberek szenzációéhségét nagyszerűen kihasználó üzletemberrel van-e dolgunk, vagy pedig egy küldetést érző és híveket toborzó misszionárius lépett a színtérre, hogy egy új kiadású, keresztény-hindu elemekkel átszőtt szektának szóban és írásban, fehér turbános férfiúsága szekszepiljét is latba vetve propagandát csináljon!?” Ebben a kérdésben az utókor már nem láthat tisztán, de az bizonyos, hogy Yesudiannak 1943-ban újabb három könyve jelent meg magyarul.Töretlen volt tehát a jógaláz, de a kritikus hangok sem halkultak. Turay Ida például 1944 januárjában a következő dalt adta elő a színpadon:Tudom, megdöbbenve nézneka nézőtér hölgyei és urai,egész biztos, azt hiszik,hogy megbolondult a kedves kis Turay.Ez a boldog élet titka,persze csak a jóga tudja az okát,csavarjad ki hátgerinced,lehetőleg ficamítsd ki a bokád.A tüdőd préseljed össze, úgy,hogy egyáltalán ne kapj levegőt,szerintem a jógát a pestivillamoson találták ki legelőbb.A sanzon a következő sorokkal zárul:Ez a hosszú élet titka,a barátnőm ezt csinálta hetekig,már tudott a fején állni,de úgy hallom, holnap délben temetik.A történet azonban ezzel sem ért véget, valaki ugyanis levelet írt a művésznőnek, hogy a jóga parodizálásával szíveskedjen felhagyni mielőbb.Fél évszázad SvájcAddigra halványult a reflektorfény Yesudian körül. Daczi Dóra arról ír, hogy a háború legnehezebb éveiben ő és a tanítványai napnyugta után gyakorolták az ászánákat a Lorántffy Zsuzsanna utca 2. szám alatti Haich-villában. Budapest ostroma idején Haich Erzsébet és Yesudian az összedőlt villa pincéjében ragadt.A tanítványaik hordtak nekik élelmiszercsomagokat.A harcok lezárulását követően aztán ismét nagy érdeklődés övezte a jógaóráikat. Látogatta a foglalkozásokat a kommunista rezsim számos tagja is, akik Yesudian visszaemlékezése szerint „úgy találták, hogy a jóga nem áll ellentétben elképzeléseikkel és eszményeikkel”. Aztán kisvártatva megint nagyot fordult a világ.A berendezkedő Rákosi-rezsim nem nézte már jó szemmel a materializmussal élesen szembehelyezkedő iskola működését, ezért Yesudian és Haich úgy döntött, elhagyják Magyarországot. 1948-ban Zürichben telepedtek le, és az általuk ott elindított jógastúdió Haich és Yesudian 1989-es visszavonulásáig működött. Mindketten Zürichben haltak meg, Haich Erzsébet 1994-ben, 97 évesen, Yesudian pedig 82 éves korában, 1998. október 16-án. Ha csak a nekik kijutó évek számát nézzük, mégiscsak lehetett az életmódjukban és a gyakorlataikban valami.