Lejjebb csavarja az Országgyűlés abszolút filmszínház jellegét a Tisza. Visszatér az első Orbán-kormány idején sokat bírált háromhetenkénti plenáris ülésezési rend, de azért a régi–új ügymenet mégsem ugyanaz.
Szeptember közepétől az Országgyűlés plénuma a heti ülésezésről áttér a háromhetenkénti tanácskozásra; a másik két hetet bizottsági vitákra, illetve választókerületeikre fordíthatják a honatyák és honanyák. A képviselőház munkarendjének észszerűsítésére hivatkozva a házbizottságban hozott döntésre valamennyi frakció rábólintott. A jellemzően 8–9 hónapos parlamenti ülésszakokat figyelembe véve ez azt jelenti, hogy – még ha a plenáris ülésnapok száma összességében nem is csökken – a magyar Országgyűlés évente csupán 10–12 héten át fog tanácskozni a jövőben. Más megközelítésben: a kormánypárt és az ellenzék közötti intézményes politikai viták az év egyötödére korlátozódnak. https://hvg.hu/itthon/20260903_munkarend-valtozas-parlament-szeptember-harom-hetesA parlamenti munkarend ilyesfajta átalakítása nem példa nélküli, az ülésritkításnak ezt a módját az első Orbán-kormány találta fel. Az 1999-ben bevezetett új tanácskozási rend annak idején éles parlamenti és alkotmányjogi vitát váltott ki, leginkább azért, mert beleillett Orbán akkori – majd igazából a 2010–2026 közötti regnálását jellemző – stratégiájába, amelyben a parlamentnek jobbára csak statisztaszerep jutott. A szordínósra állított Országgyűlésben a Fidesz–KDNP képviselőinek nemigen akadt más dolguk, mint rábólintani a kormány jogszabálytervezeteire, illetve elkaszálni minden ellenzéki oldalról érkező kezdeményezést. Később pedig Orbán már a parlamentnek erre a statisztaszerepére sem tarott igényt: a Covid idején bevezetett rendeleti kormányzás lehetőségét a fideszes honatyák a járvány lecsengése után is rendre meghosszabbították.
