Ami jó, azt megtartjuk, ami rossz, azt kijavítjuk – így foglalható össze a Tisza Párt viszonya a magát NER-nek nevező berendezkedéshez. Ezzel akár egyet is érthetünk, hiszen nem létezik olyan kormány, amely csak jó vagy csak rossz intézkedéseket hozott. Csakhogy az Orbán-rendszer által kialakított jövedelempolitikában valóban rendszerváltásra volna szükség. Pontosabban: összehangolt fiskális, monetáris és jövedelmi politikára, amely tekintettel van az érdekegyeztetésen alapuló foglalkoztatáspolitikára is. Ennek kell megfelelnie a kormányzati intézményrendszernek, a hatás- és feladatkörök minisztériumok közötti megosztásának. Herczog László közgazdászA 76 éves szakember a foglalkoztatás- és a pénzügypolitika elismert szakértője, az érdekegyeztetés különböző fórumainak szereplője. Egész pályája az államigazgatáshoz kötődik, 1990 után – kis kitérőkkel – valamennyi kormány különböző minisztériumaiban helyettes államtitkár, 2006 után szakállamtitkár volt. Bajnai Gordon szociális és munkaügyi minisztereként vonult vissza, jelenleg a Pénzügykutató Zrt. igazgatósági tagja.Az Orbán-rendszer jövedelempolitikájának a lényege így összegezhető: kevesebb adót, több állami juttatást. Az emberek persze örömmel fogadták ezt a politikát, hiszen adózni senki sem szeret, juttatásokban részesülni viszont jó dolog. Ez a politika 2001-ben kezdődött, majd 2010 után felerősödött. Sajnálatos, de nem meglepő módon állandósult, és ma már fenntarthatatlan költségvetési hiányhoz vezetett. A költségvetési egyensúly helyreállítása pedig nem fér össze további kiadásnövelő intézkedésekkel (ígéretekkel); egyes kiadásokat elkerülhetetlenül mérsékelni, bizonyos bevételeket pedig növelni kell. Mindemellett ami népszerű, nem biztos, hogy észszerű is. Az intézkedések, kedvezmények vizsgálatánál pedig arra is ki kell térni, hogy azok kiknek kedveznek, kiknek nem, illetve hogy a megjelölt célt más módon, más elosztással is lehet-e szolgálni.Miközben az Orbán-kormányok a kevesebb adót, több juttatást jelszót ismételgették, és ennek az álságos ígéretcunaminak a jegyében alakították át a jövedelempolitikát, a valóság árnyaltabb. A NER ugyanis csak látszólag csökkentette az adókat. Amit az egyik kéz adott, a másik azok áthárításával és inflációval visszavette. Ezt tette az áfaemeléssel, a kiskereskedelmi adóval, a munkavállalói járulék növelésével, az adó-visszatérítés eltörlésével, a tranzakciós illeték, a népegészségügyi termékadó bevezetésével, az éves autópályadíj folyamatos növelésével és a szektorális adókkal. Mindez beépült a termelési költségekbe, majd a fogyasztói árakba. A szolgáltatóknak pedig rendeletileg is megengedték, hogy díjtételeik megállapítása során kövessék az inflációt.Ami pedig a több juttatás lényegét illeti, a valósághoz közelebb állna ez a megfogalmazás: több állami juttatást a felül lévőknek. Általános szabályként is kimondhatjuk: az Orbán-kormányok működése alatt jövedelemátcsoportosítás történt az alacsonyabb jövedelműektől a tehetősek javára. Az egykulcsos személyi jövedelemadó (szja), a rezsicsökkentés, a 13. és 14. havi nyugdíj egyaránt fokozta a társadalmi egyenlőtlenségeket.