Az évezredek során a Kárpát-medence közepén az északról délnek tartó Duna medre folyamatosan nyugat felé mozgott. Mire elérte jelenlegi vonalát, mintegy egymillió hektáros területen nagy mennyiségű homokot hagyott hátra maga után, ezt a Duna–Tisza közének nagy részét kitevő területet nevezzük ma Kiskunságnak vagy Homokhátságnak. A középkorban a túllegeltetés miatt komoly elsivatagosodás jelentkezett itt, mozgó homokdűnék uralták a tájat, ám a folyamatot fásítással, erdőtelepítésekkel sikerült megállítani. Eddig. Az elmúlt másfél vízhiányos évtized során körülbelül 6-8 milliárd köbméter víz tűnt el a felszín alól, a kutak kiszáradnak, a térség egyre inkább a sivatagosodás jeleit mutatja. Nem kizárt, hogy hamarosan újra mozgó homokdűnék jelennek meg ezen az óriási területen.
A Homokhátság kiszáradása jelenleg az Alföld egyik legsúlyosabb problémája, amely ellen tenni kell. A szárazodás azonban nem vezethető vissza egyetlen okra: a klímaváltozás mellett a táj korábbi átalakítása, a belvízelvezető csatornák kiépítése, a homokfásítás, a folyószabályozások és a növekvő vízhasználat egyaránt szerepet játszanak benne. E jelenség összetett okait és a lehetséges válaszokat mutatja be a WWF Magyarország gondozásában és a MOSAIC projekt keretében készült háromrészes dokumentumfilm-sorozat.
