Tábort vertünk, felfegyverkeztünk, sőt a felderítők és a rohamutászok már előre is mentek – delirált Békés Márton fideszes ideológus néhány éve arról, hogy hamarosan minden az övék lesz. Aztán az lett, ami lett, ahogy a másik elméleti zseni fogalmazott 1956-ról. Ám Békés Márton nem adta át magát a csüggedésnek. A tönkrepofozott, szétesett, ripityára vert Fidesz romjairól csodálatos derűlátással jelentette ki, hogy az mostantól, kérem, mozaikjobboldal.Ha legközelebb leverek egy vázát, én nem fogok szégyenkezni, sem szabadkozni, hanem kijelentem, hogy ez itt egy mozaik. De azért igyekszem eloldalogni, mielőtt megkérnek, hogy rakjam össze.A mozaikok elvileg tényleg apró darabokból állnak, ám ezeket egyrészt összeállította már valaki, másrészt a helyükön tartja őket a cement. Egy marék üvegszilánk, az nem Tiffany-lámpa, hanem egy marék üvegszilánk.Békés Márton, Deák Dániel és G. Fodor GáborXXI. Század IntézetEz a mozaik nem akar összeállni, és nem véletlenül. A darabok nem passzolnak. A kvázi-értelmiségi, az egykori polgári jobboldalt sirató ősfideszes nem akar egy képen szerepelni az igeforrással, amint az artikulálatlanul üvölt és rázza az öklét. Az ilyen embertől a villamoson is elhúzódik, zsúrjaira nem hívja. Undorodik tőle. Ugyanakkor Bede Zsolt viszont nem kíván szövetkezni Skrabski Fruzsinával, mert egy dolog a modor, és egy másik az alapvető kognitív képességek működése.