Lekapcsolt fényszórójú, kivilágítatlan terepjáró száguld át a néptelen falvakon Izjumtól keletre, a házak oldala gépfegyverkézírással írva tele, a lebombázott táj a Holdon is lehetne, annyi élet lakik benne. A sietség oka, hogy az út mentén bárhol ücsöröghetnek orosz drónok, bekapcsolt mikrofonnal és kamerával várva, hogy rajtaüthessenek az arra járó katonákon.
Deputat annyiszor járt már erre, hogy csukott szemmel is eligazodna: a koromsötétben emlékezetből rántja félre a kormányt a kilőtt roncsok előtt.
Rózsaszín az ég alja, amikor leparkol egy jellegtelen fasor mellett. A bokorból magas, vékony figura bújik elő, és elkezdi a platóra rögzített kartondobozokat a fák közé cipelni. A magyar fülnek nem teljesen ismeretlenül csengő „Cihany” hívónéven mutatkozik be. Miután végeztek a pakolással, a kocsi elviharzik, Cihany léptei pedig egy álcázott, föld alá vezető ajtóhoz vezetnek. A kiásott lépcsőkön lemenve szemben hosszúkás kartondobozok és egymásra pakolt zsugor vizek látványa fogadja az embert, fejmagasságban körös-körül a zsíros-fekete csernozjom és gyökerek vezetik a tekintetet tovább a pislákoló fényig, ami egy négytagú dróncsapat körletéből szüremlik ki.
Fotó:
Győri Boldizsár
