Pontosan egy héttel a katasztrófa bekövetkezte után már több mint 1000 igazolt halottja van a nepáli–tibeti határon lecsapó villámárvíznek, ám máig sem sikerült pontosan felmérni a pusztítás teljes mértékét – írja a Scimex.org. A portálnak megszólaló szakértők szerint az érintett közösségeknek akár évekbe is telhet, mire talpra állnak.
A La Trobe Egyetem munkatársai úgy látják, a túlélőknek hosszú időn keresztül komoly támogatást kell biztosítani, ugyanis nemcsak összedőlt épületeket kell újjáépíteniük, hanem a kommunikációs, energetikai és ivóvíz-infrastruktúrát is. Ráadásul sokak otthonuk mellett a megélhetésüket is elvesztették a természeti csapás következtében, és az sem lesz kis feladat, hogy visszaszerezzék biztonságérzetüket.
Egy ilyen jelentős emberveszteség hatásai óriásiak. A családok, barátok, helyi közösségek és munkahelyek soha többé nem lesznek ugyanolyanok. Azok a közösségek, amelyek gyakorlatilag eltűntek a térképről, talán soha nem élednek újjá, így a túlélőknek máshol kell újrakezdeniük az életüket, miközben mindezt az őket ért gyász és veszteség mellett kell feldolgozniuk
– fogalmazott Dr. Cameron Anderson mentőorvos.
Erin Smith professzor emellett kiemelte, hogy egy ilyen esemény nemcsak az elhunytak hozzátartozóit, a sérülteket és az otthonukat elvesztőket terheli meg, hanem a mentőalakulatok tagjait is. A mentésben részt vevő emberek hosszú időn keresztül tartózkodhatnak a katasztrófa helyszínén, ahol folyamatosan szembesülnek a pusztítás következményeivel, a helyiek szenvedésével, ami maradandó pszichológiai következményekkel járhat.
