Kész csoda, hogy 35 évig meg tudott maradni az ország egyik „legtávolabbi” vidékén egy olyan rendezvény, mint a Zempléni Fesztivál. Hiszen sok társához képest egyáltalán nem harsány, nem kergeti a nagy neveket, a bombasztikus ötleteket, épp ellenkezőleg: mintha csak a tájba akarna simulni. Nem egy központban, hanem a várairól, kastélyairól, kúriáiról, borászatairól, műemlék pincesorairól híres térség különböző helyszíneit próbálja belakni, megtölteni zenével. Nem is elsősorban a külföldi, fővárosi turistákra számít, hanem a helyieknek akar igényes kultúrát közvetíteni. Jó látni, hogy mozgatja meg a vidéket a fesztivál: önkéntesek segítik, vállakozók állnak mellé, a községek pedig gyakran ingyenesen bocsátják rendelkezésre a helyszíneiket.A fesztivál specialitása a sárospataki művelődési házban tartott Megérthető zene című ingyenes előadás-koncert, amelyet rendre Hollerung Gábor, a fesztivál művészeti vezetője celebrál zenekara, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar élén. A művész lenyűgöző szakmaisággal, közvetlen stílusban és sok humorral ezúttal Beethoven V. szimfóniáját „fordította le” élő zenei illusztrációkkal, beavatva a közönséget a kulisszatitkokba, a zeneszerzői zsenialitás logikájába és a mű történelmi hátterébe. A fesztivál fénypontja persze a hagyományosan a sárospataki Rákóczi-vár udvarán, a reneszánsz loggia előtt megrendezett nyitókoncert. Ezúttal Gershwin F-dúr zongoraversenye és Dvořák „Újvilág” szimfóniája volt műsoron; a programmal az Amerikai Egyesült Államok fennállásának 250. évfordulója előtt is tisztelegtek. A tiszteletről szólt az is, hogy a vasárnapi záróhangversenyen a Liszt Ferenc Kamarazenekar lépett fel. 35 évvel ezelőtt, 1992-ben a Liszt Ferenc Kamarazenekar és annak vezetője, Rolla János hegedűművész alapította a fesztivált. Koncertjük a legnemesebb bécsi tradíciókkal indult, majd a 20. század lüktető ritmusain át Itália andalító dallamaiig ívelt.