Augusztus 26-án, szerda délelőtt a BMC Könyvtárában dolgoztam. Kevés ideálisabb hely létezik a szellemi munkára Budapesten. Belép az ember a BMC Mátyás utcai főbejáratának üvegajtaján, néhány kanyarral felmegy a lépcsőn az első emeletre, elsétál a liftek előtt, belép a szemközti ajtón, és egy csodálatos, világos, tágas, otthonos térben találja magát. A BMC Könyvtárában az érkezőket Kurtágék pianínója fogadja. A pianínón nemcsak Kurtág György és Márta aláírása látható, hanem egy tüneményes virág is, Márta rajza. Körben a polcokon töméntelen mennyiségű kotta, főként 20–21. századi magyar zene, de a biztonság kedvéért a klasszikus repertoár is ott figyel, meg rengeteg könyv és felfoghatatlan mennyiségű hanglemez. Ha egyszer az internet majd leáll, a BMC-be megyünk zenét hallgatni.
A gyönyörű tér közepén egy zongora foglal helyet (Steinway C-modell), mert a BMC könyvtára nemcsak olvasó- és kutatótér, hanem koncert- és rendezvényhelyszín is. Az épület megnyitása óta eltelt tizenhárom évben nagyjából ezer esemény valósult meg itt. Kortárs, klasszikus és jazzkoncertek, előadások, konferenciák, mesterkurzusok, workshopok, zeneterápiás foglalkozások, sajtótájékoztatók, hangfelvételek. Mindegyiket Kégl András, a könyvtár vezetője szervezte, és kollégáival együtt a túlnyomó többségüket ő maga vezényelte le. A 2026-os őszi programokat még ő állította össze, de részt venni már nem fog rajtuk.
