Tíz hét alatt több mint háromezer embert fertőzött meg az új kongói ebolajárvány. A vírus gyorsabban terjed, mint bármelyik elődje, miközben éppen most számoltuk fel azt a rendszert, amely megállíthatta volna.
Tudtam, hogy jön.
Minden sejtemben éreztem. Ott készülődött valamelyik kunyhó mögött a sárban. Ott volt a kivágott esőerdők helyén nőtt fűben, a nagyvárosok kifőzdéiben, az áram és folyóvíz nélküli falvakban. Arra várt, hogy átlépjen belénk.
Ha történetesen fotóztál már Afrikában, a Boko Haram földjén, ha csikorgott a lábad alatt a betört üveg egy keresztény templom kiégett csontvázában, akkor tudod. Nem a szentképből, nem a templomból, de abból, hogy a melléd kivezényelt katonai egység parancsnoka a tőle telhető legszebb pidzsin angoljával azt mondja:
Uraim, egy állat van a szobában.
