Sokan épp akkor engedik el végleg a rendszeres mozgást, amikor az már nem esztétikai kérdés, teljesítményügy vagy fiatalságpótlék, hanem maga az önálló élet egyik alapfeltétele. Ötven felett a sport segítségével izomerőt, egyensúlyt, esésmegelőzést, lassabb leépülést, jobb anyagcserét és nagyobb biztonságot építünk ki a hétköznapokban. Ennek ellenére Magyarországon a 65 év felettiek több mint fele 2,5 órát sem mozog egy egész hét alatt. A sport kérdésének idős korban már más súlya lesz: meddig tudunk segítség nélkül felállni, lépcsőzni, bevásárolni, közlekedni és önállóan létezni a saját életünkben?
Az időskori mozgáshiányt gyakran egyszerűen életmódbeli problémának tekintjük, mintha csak azon múlna, ki maradt elég fegyelmezett, hiú vagy fiatalos ahhoz, hogy továbbra is rendszeresen mozogjon. Pedig a mozgás 50–60 éves kor felett már egyre kevésbé választható hobbi, és egyre inkább egészségügyi tartalék ‒ legalábbis annak kellene lennie. Egy betegség, kórházi kezelés, hosszabb ágynyugalom vagy komolyabb esés után ugyanis sokszor nagyrészt azon múlik a visszakapaszkodás, mennyi izomerő, állóképesség és mozgásbiztonság maradt az emberben. És mennyi marad rendszeres mozgás nélkül? Fogalmazzunk úgy, hogy messze nem elég. https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260723_mozgas-90-felett-szazeves-sportolok-fauja-singh-julia-hawkins-robert-marchand
