A kormány egyik friss határozata Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Terv végrehajtásával bízta meg Gajdos László élő környezetért felelős minisztert, és számos olyan új gondolat és szempont szerepel benne, ami gyökeresen eltér a hazai vízpolitika eddigi gyakorlatától. A miniszter Facebook-bejegyzésében kiemelte, hogy milyen szemléletváltást tart szükségesnek a hazai vízgazdálkodásban: például azt, hogy akkor kell megfogni a csapadékot, amikor leesik, hogy az aszályos időszakban hasznosítani lehessen, és a legfontosabb feladatnak azt nevezte, hogy a gyors vízelvezetés helyett a víz megtartására helyezzük a hangsúlyt.A tervben olyan dolgokat mondanak ki, amikről már régóta beszélnek az előző kormányzat által sokszor levegőnek nézett kutatók és civil szervezetek, bár igaz, az utóbbi 1-2 évben már elindult egy ebbe az irányba mutató folyamat, szakmai szemléletváltás, de kevés kormányzati támogatással. Tavaly év elején például már írtunk vízügyi fordulatról, amikor az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) elindította azt a felületet, amelyen keresztül vízmegtartásra ajánlhatták fel területüket a földtulajdonosok, megjelent a vízmegtartás gondolata az agrártámogatási rendszerben is, igaz, a szemléletváltás lassú volt, és a vízügy akkor is előszeretettel kommunikált vízmegtartásról, amikor a különböző öntöző- vagy belvízelvezető csatornákat töltöttek fel sok vízzel. A mostani fejlemény azonban hivatalosan is alapelvvé teszi a vízmegtartást, és a beavatkozások hierarchiájában első helyre teszi a természetalapú módszereket. Mindez kulcsfontosságú a vízvesztés megfordításában, megoldást nyújthat a kiszáradó talajok problémájára. A tervnek külön jelentőséget ad az idei rendkívül súlyos aszály, és extrém csapadékhiány, ami miatt sorra száradtak ki a hazai állóvizek, kis- és közepes vízfolyások, apadtak rekordalacsonyra nagy folyóink, az Alföldön már a fennmaradásért küzdenek a gazdák, ezt az alábbi cikkben hosszan részletezzük: https://hvg.hu/360/20260808_aszaly-riport-alfold-szarazsag-itt-regen-csaladi-gazdasagok-voltak-hvg-ebxDe mi is van a tervben, és miért fontos ez? Egyrészt kertelés nélkül megállapítják, hogy a hazai vízgazdálkodás eddig nem készült fel az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére, a jogi és támogatási keretek még mindig az árvíz és belvíz elvezetését helyezik a középpontba, miközben a vizek gyors levezetésének, a vízjárta területek csökkentésének a szándéka az elmúlt bő másfél évszázad alatt oda vezetett, hogy eltűnt a vizes élőhelyek 90 százaléka, mindezek után fenntarthatatlan módon, hatékonytalanul és ellenőrizetlenül kezdtük elpacsálni a felszín alatti vizeket.A megoldással kapcsolatban arra jutnak, hogy ahelyett, hogy csak gátakkal igyekeznénk megóvni magunkat az egyre gyakrabban szélsőséges árvizektől, kapjon nagyobb hangsúlyt a megelőzés, és a vízelvezetés helyett fókuszáljunk a csapadékvizek a többletvíz megtartására – akár a felszínen, akár a talajban –, ami aztán aszályos időszakban rendelkezésre állhat. Elsőbbség a természetesnekMindezeket elsősorban a természetalapú módszerek alkalmazásával ajánlják megvalósítani (ezek fogalmát jogszabályban is rögzítenék), és bár nem vetik el a mesterséges megoldásokat, mégis elsősorban olyanokat képzelnek el, amelyek az ökológiai célokkal is összhangban vannak – vagyis nem vágják haza az érintett terület élővilágát –, és csak végső esetben tekintik elfogadhatónak, hogy vízgyűjtők közötti átvezetéssel vagy felszín alatti vizekből oldjanak meg problémákat. Ez utóbbit akár úgy is értelmezhetük, hogy nem kaphat elsőséget új csatorna építése például a Duna és a Tisza között vagy épp a kiszáradó Velencei-tó vizének karsztvízzel pótlása (mindkettő felmerült már ötletként). Fel fogják mérni és monitorozni a „mezőgazdasági célú felszín alatti vízkivételeket”, vagyis az öntözés céljára fúrt kutatakat, amiknek közel ötöde amúgy is engedély nélkül létesült, de azt is mérni fogják, hogy milyen hatásuk lesz a vízmegtartó intézkedéseknek. Azt is előírja a terv, hogy mérjék fel, mely területek alkalmasak a vízmegtartásra – az Alföldön egykori folyómedrek, volt tavak, belvízjárta területek, vagy a dombságokon más helyszínek –, illetve átalakítják az agrártámogatásokat, hogy a gazdáknak megérje a földjükön vizet megtartani, egyúttal felülvizsgálják az eddigi projekteket, hogy azok valóban az aszály megelőzését és kezelését segítsék, külön nevesítve a Kehop Plusz programot, erről lentebb még lesz szó. A vízmegtartás érdekében módosítani fogják a jogszabályokat is, de szó van benne vízmérleg készítéséről a vízgyűjtőkön, hogy kiderüljön, mennyi víz állhat rendelkezésre, abból mennyit használnak fel legálisan és illegálisan, és az eredmények alapján újraszabályozzák majd a vizkivételeket. Kitérnek egyéb vízmegtartó és vízpótló intézkedésekre is a felszín alatti vízpótlásoktól kezdve a települési csapadékvíz jobb hasznosításásán át – például különválasztani a szennyvíz és csapadékvíz-elvezetést, utóbbit helyben visszatartani – a víztakarékos öntözési technikákig. A vízgazdálkodási fordulatot a társadalmi részvétel biztosítása mellett, szemléletformálással, oktatással is igyekeznek elősegíteni.To do list a miniszternekA szerdai Magyar Közlönyben megjelent 1265/2026 (VIII.25.) kormányhatározat elsősorban Gajdos László élő környezetért felelős miniszterre delegálja a terv megvallósításának feladatát, ami során együtt kell működnie Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdaságért felelős-, Lőrincz Viktória vidék- és településfejlesztési-, Kapitány István gazdasági és energetikai, Kármán András pénzügyminiszterrel, egyezteni a szakmai szervezetekkel és a társadalmi szereplőkkel. Gajdosnak így gondoskodnia kell például- az év végéig a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítésének és végrehajtásának felgyorsításáról;- ezek során ösztönözze a természetalapú megoldások, a természetes vízvisszatartási intézkedések alkalmazását;- határolja le a vízmegtartásra alkalmas területeket;- javítsa a vízhasználat hatékonyságát, csökkentse a vízveszteségeket, ösztönözze a víz újrahasználatát az öntözésben, és mozdítsa elő a települési csapadékvíz-gazdálkodást;- dolgozzon ki olyan monitoring és értékelési keretrendszert, amivel nyomon lehet követni, milyen hatással vannak a vízkivételek és a vízvisszatartási intézkedések a felszín alatti víztestekre;- jövő január végéig szervezzen a terv megalósítását elősegítő képzési és továbbképzési programokat a vízügyi és kapcsolódó ágazatokban;- február végéig becsülje meg, mindehhez mennyi pénzre lesz szükség, és javasolja, mennyit biztosítsanak a költségvetésből és mennyit uniós forrásokból;- október végéig dolgozzon ki javaslatokat és ajánlásokat a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény, illetve egyéb jogszabályok módosítására, „figyelembe véve a beavatkozásokkal érintett területeken élők foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését is, valamint készítse elő a Nemzeti Vízstratégia felülvizsgálatát”;- a fenti tevékenységéről aztán jövő január 31-ig jelentést is készítsen.