Az elmúlt héten egy hullámvasúton ült az ország, és hát be kell vallanom, hogy ezt a hullámvasutat talán én is meglöktem egy kicsit, miközben magam is rajta ültem. Mivel én is részese voltam ennek a történetnek, ezért nyilvánvalóan ez most egy szokásosnál is kevésbé objektív cikk lesz. Magam is pályáztam a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatal elnöki posztjára, és az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottsága beválasztott a három legjobb jelölt közé.Amikor hétfő hajnali kettőkor megtudtam, hogy én is a három befutó között vagyok, addigra már nagyjából eldöntöttem, hogy visszavonom a pályázatomat. A helyzetet persze nem tette egyszerűbbé, hogy másnap reggel kilenc órára személyesen kellett volna megjelennem az Országgyűlésben. San Diegóból ez még azonnali repülőjegy-vásárlással és hajnali indulással is nehezen kivitelezhető. Ha minden összejön, akkor is csak kedden délután 1-re tudtam volna megérkezni Ferihegyre, négy órával a meghallgatás kezdete után. Most ugyanis itt vagyok San Diegóban, elkezdődött az egyetemi tanév, tanítok, végzem a munkámat. De ez végül is egyéni szocprobléma, a bizottságot érthető módon nem érdekli, hogy ki hogy jut el az Országház Apponyi Albert gróf termébe.Az az alapvető meggyőződésem, hogy a társadalom sok szempontból nagyon is racionális. Kivéve persze, amikor éveken keresztül propagandával mossák az agyát. De általában előbb-utóbb még ebből is magához tér, és lerázza magáról az őt manipulálni akarókat. Ez a mostani történet sem érthető meg ennek a tizenhat évnek az öröksége nélkül. És hát ez a társadalmi racionalitás most azt mondatja az emberekkel, hogy ha kávét akarunk inni, akkor a kávéautomatához megyünk, nem az üdítőautomatához. Vagyis egy vádképviseleti szerv élére ügyész kell, de legalábbis jogász. Ez első pillantásra teljesen jogos elvárásnak tűnik. A szervezetek világa azonban ennél valamivel bonyolultabb, és nem mindig követi a józan ész logikáját.Az a meggyőződésem, hogy ezt most felálló hivatalt nem feltétlenül kell jogász végzettségű embernek vezetnie. https://hvg.hu/hvgkonyvek/20250601_A-korrupcio-szociologiaja-konyv-Igy-mukodik-a-foglyul-ejtett-magyar-allamHa másként gondolnám, nyilván magam sem adtam volna be a pályázatomat. Mielőtt azonban rátérnék arra, hogy végül miért is léptem vissza, érdemes egy kicsit elidőzni annál a kérdésnél, hogy a különböző professzionális szervezeteket milyen típusú vezetők szokták irányítani.Viszonylag olcsó érvelési trükk lenne, ha most azzal jönnék, hogy egy közlekedési vállalat vezérigazgatójától senki sem várja el, hogy buszvezető legyen, vagy hogy egy légitársaság felső vezetőjének sem kell feltétlenül pilótának lennie. Ugyanígy az Operaházat sem biztos, hogy a legjobb tenor irányítja a legjobban. Az azonban ténylegesen létező jelenség, hogy egy-egy meghatározó hivatás köré szerveződő intézményeket sem feltétlenül az adott szakma képviselői irányítják. Egy 2022-es felmérés szerint az Egyesült Államok 6162 kórháza közül mindössze 383-at – vagyis alig több mint hat százalékot – vezetett orvosi végzettségű vezérigazgató. Ha pedig egy kicsit közelebb lépünk az NVVH által képviselt műfajhoz, ott is találunk érdekes példákat. https://www.youtube.com/watch?v=edF6J0swdHI&t=4sA New York-i rendőrséget, az NYPD-t Jessica Tisch rendőrségi biztos vezeti, aki ugyan jogi végzettséggel rendelkezik, de soha nem volt hivatásos rendőr. Karrierjét ugyan az NYPD-nél kezdte, de civil elemzőként. Többféle indok rajzolódik ki arra, hogy miért kerülhet civil vezető egy rendőrség élére. Hozzáteszem, nem ez a domináns modell, de több országban is létező jelenségről van szó. Látunk rá példát Németországban, Franciaországban, Dániában és Svédországban is. A magyarázatok között egyaránt megjelenik a demokratikus elszámoltathatóság igénye, a zárt rendőrségi szervezeti kultúra ellensúlyozása, valamint az a felismerés, hogy egy nagy és összetett szervezet vezetése nem azonos az operatív munkával. Egyáltalán nem ördögtől való tehát, ha az NVVH vezetését olyan emberre bízzuk, aki jártas a politikai intézmények működésében, átlát komplex rendszereket, jó szervezőkészséggel rendelkezik, és azért van némi fogalma a magyarországi korrupció természetéről is – akkor is, ha maga nem ügyész vagy rendőr.De akár meg is fordíthatjuk a dolgot. Láttunk már ügyészséget, amely gyalázatosan rosszul működött, noha jogász vezette. A megfelelő végzettség önmagában tehát sem a szakmai alkalmasságot, sem az intézményi függetlenséget, sem pedig a tisztességes működést nem garantálja. Mindezzel nem azt állítom, hogy tévednek azok, akik a jogászi hátteret követelnek az NVVH elnökétől — ez teljesen védhető álláspont. Csak azt, hogy más modellek is működőképesek lehetnek.Ez általában úgy működik, hogy egy generalista vagy integráló elnök alatt az egyes területekhez nagyon is értő, önálló hatáskörrel rendelkező szigorúan szakmai vezetők dolgoznak. Úgy tűnik, hogy az NVVH létrehozásakor a döntéshozók is valami hasonlóban gondolkodtak. Ebben van is ráció, hiszen az NVVH több szakma találkozási pontja: büntető- és polgári jog, nyomozás, vagyonfelderítés, közpénzügy, céges szerződések, adatelemzés, kockázatelemzés, intézményépítés és folyamatos koordináció más intézményekkel. Az elnök feladata ebben a modellben nem feltétlenül az, hogy a legprofibb ügyész legyen, hanem hogy ezeket a különböző tudásokat egységes stratégiává, működő szervezetté integrálja, meghozza a kritikus döntéseket, a szervezetet a nyilvánosság felé képviselje, és kapcsolatot tartson a többi érintett intézménnyel és szakmai szereplővel.És itt nagyjából zárójelbe is tenném mindazt, amit eddig leírtam.Mindez ugyanis szép és jó, csakhogy Magyarország jelenleg egy nagyon különleges történelmi pillanatban van. Ez a helyzet pedig óriási társadalmi nyomást helyez az NVVH új elnökére. https://hvg.hu/gazdasag/20260824_vagyonvisszaszerzesi-hivatal-elnokjelolt-ner-korrupcio-ligeti-jancsics-unger-sarvariAmikor beadtam a pályázatomat, alapvetően abból indultam ki, hogy a rendkívül fontos és azonnal megkezdendő nyomozati munka és vagyonvisszaszerzés mellett egy olyan intézményt kell felépíteni, amely hosszú távon életképes marad, és adott esetben a mindenkori kormány korrupciós ügyeit is képes lesz vizsgálni – már ha lesznek ilyenek.Őszintén lelkesedtem a feladattól. Sok ötletem volt, például arra, hogyan gyártsunk elsőosztályú inputokat a nyomozóknak a kockázatelemzésekből, hogyan kössük össze a saját adatokat a NAV és más hatóságok meglévő adatbázisaival, hogyan használjunk hálózatelemzést arra, hogy egy már feltárt ügyből azonosítsuk a hozzá kapcsolódó, még rejtett szereplőket és szervezeti klasztereket, és hogyan építsünk ki egy előre jelző, adatalapú rendszert, amely megmutatja, mely szerződések, közbeszerzések, céghálók érdemelnek elsőbbséget a vizsgálatban. Ráadásul úgy gondoltam, sok jól működő nemzetközi példát ismerek, hiszen mégiscsak tizenöt éve kutatom a korrupciót. És nemcsak tudományos szempontból foglalkoztam ezzel. Tanácsadóként is több helyen megfordultam már, a UNODC-től, az Egyesült Nemzetek Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalától kezdve a legkiválóbb nemzetközi antikorrupciós watchdog szervezetekig, így közpolitikai szempontból is van valamennyi rálátásom a területre.Ahogy azonban telt-múlt az idő, lassan rájöttem, hogy ebben a sajátos társadalmi és történelmi pillanatban az NVVH nem egyszerűen az a vagyonvisszaszerzési és antikorrupciós intézmény, amelynek szervezeti felépítésén addig tervezgettem. Az NVVH egy szimbólum. Annak a szimbóluma, hogy amire az emberek áprilisban szavaztak, az most valóban megtörténik. Az elszámoltatás és a vagyonvisszaszerzés eszköze létrejött, most pedig munkához lát. És mindenki azt várja tőle, hogy nagyon gyorsan kézzelfogható eredményeket hozzon. Az emberek egy brutálisan erős feketekávét akarnak inni, a legprofibb olasz kávégépből, és nem érdekli őket, hogy mi van a szervezetek világával.Egyre inkább érlelődött bennem a gondolat, hogy itt most nem rám van szükség, hanem egy pitbullra. Az, hogy a leendő elnökben megvan-e ez a fajta kérlelhetetlenség, nem a végzettsége vagy a szakmai életrajza fogja eldönteni, hanem az, amit majd az első három hónapban tesz. Ahogyan fentebb írtam, sem a jogi diploma, sem annak hiánya nem garancia semmire. Ezért végül úgy döntöttem, hogy nem vállalom. A szinte megoldhatatlan logisztikai helyzet pedig megkönnyítette, hogy kimondjam azt, amit addigra már egyébként is éreztem.Aki végül ezt az intézményt vezetni fogja, az óriási teherrel kezdi meg a munkát. Ebben a hatalmas puttonyban ott van a magyar társadalom minden fájdalma és reménye, valamint az elmúlt tizenhat év valamennyi sanyarúsága: a kettétört vagy el sem kezdődött karrierek, a külföldre kényszerült fiatalok és szétszakadt családjaik, a politikai kapcsolatok híján ellehetetlenített vállalkozások, a leépített intézmények, valamint az a közvagyon, amelyből iskolák, kórházak és működő közszolgáltatások helyett mesés magánvagyonok épültek.Azt gondolom, hogy a versenytársaim ebben a pályázatban mindannyian kiváló emberek és kiváló szakemberek voltak. Unger Annát, aki most ezzel a puttonnyal a hátán belép az ajtón, nagyon nem irigylem — és becsülöm, hogy mégis vállalja.A szerző szociológus, korrupciókutató, a HVG könyvek sorozatban megjelent, A korrupció szociológiája című kötet szerzője.Nyitóképünkön: Zöld jelzésre várva - Unger Anna az NVVH elnöki posztjáról szóló parlamenti meghallgatáson, fotó: HVG/Cabrera MartinA minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy vannak olyan fontos témák, amelyeknek minél több emberhez el kell jutniuk. Cikkünket ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.