„Nekünk a fiatalokba kell belekapaszkodni” – riport a csenyétei és tarnabodi felzárkóztatás elmúlt hét évéről
Adott két falu: mindkettő az ország 300 legszegényebb települései közé tartozik, jelentős roma szegregátummal. Mindkettőre jellemző az állami közszolgáltatások hiánya: oktatás, egészségügy, közlekedés. És mindkettőben működik 2019 óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat irányítása alatt futó Felzárkózó Települések program, mely azzal a céllal jött létre, hogy az itt élők leszakadását megállítsa és pozitív változásokat indítson el az életükben. Csenyétére és Tarnabodra azért látogattunk el, hogy megnézzük: sikerült-e megállítani a leszakadást. Vezet-e kiút az összedőlő házak, egymásra halmozódó egészségügyi és szociális problémák és a generációról generációra öröklődő, rossz családi minták közül?
Ha leülök és elkezdek gondolkodni, akkor megyek a bolondokházába. Mi lesz a gyerekekkel akkor, ha én feladom?
– szakad ki a látogatásunk végén Móczó Melindából, aki négy gyerek édesanyja, és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Csenyétén lakik. A legkisebb tizenegy éves, és leukémiás. Érthető módon az ő gyógyítása körül forognak az anya gondolatai.
A nehézségek ellenére derűsen fogad minket, amikor a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) két munkatársával, Dranka Nikolettel és Bandula Zsoltné Lillával együtt arról érdeklődünk, nyilatkozna-e nekünk pár szó erejéig. Mosolyogva tessékel be minket omladozó vakolatú, vályogból épült otthonukba. Bejárati ajtó helyett függöny, azt félrehajtva jutunk a belső házrészbe. Bent rend és színkavalkád egyvelege fogad minket: minden szoba más-más tapétával, kendőkkel, függönyökkel díszített. A komódon csipke, rajta vázában művirág.
