Az ötlet eredeti volt. S bátor is egyben. Hiszen Bayreuthban, a Richard Wagner emlékének szentelt ünnepi játékok elé rendezni egy koncertet, amelyen a zsidó származású Gustav Mahler, valamint az Auschwitzban meggyilkolt, szintén zsidó Pavel Haas műveit adják elő, már önmagában rendhagyó. Majd felkérni a szókimondásáról közismert, s sokszor kellemetlen dolgokról is határozottan beszélő, a zsidóságát nyíltan vállaló Michel Friedman publicistát, közírót és politikust, hogy tartson előadást Wagner és a zsidóság témakörében, az már szinte rendbontó. Első nekifutásra úgy tűnt, nem is sikerül. Olyannyira nem kísérte egyöntetű lelkesedés Katharina Wagner, a komponista dédunokája, az ünnepi játékok szervezője és arca elgondolását a Wagner-hívők egy részében, hogy vissza is vonta a felkérést. Ami aztán újabb megrökönyödést váltott ki az ellenkező oldalon, s végül a kiküldött, majd visszakért meghívót újra kiküldték. Friedman pedig beszélt. De az előadása sokkal inkább a zsidóság mai helyzetével foglalkozott, mint Wagnerrel. Kihagyni persze nem lehetett, lévén a kulturális antiszemitizmus központi alakja éppen a nagy zeneszerző, akinek zsidóságellenes nézetei közismertek. Hiszen ő vetette papírra a XIX. század közepén, hogy szerinte a zsidók a felelősek a német kultúra tönkretételéért.A Hitler-kapcsolatÉrthető, hogy Hitler fiatalkorától nagy Wagner-rajongó volt, eszmetársat felfedezve a zeneszerzőben. Később pedig, már Németország uraként az ünnepi játékok – s egyben a Wagner-utódok – állandó díszvendégeként emelte politikai szintre, kvázi kötelező érvényűvé Wagner antiszemitizmusát.