Már csak utólag lehet megvitatni, hogy volt-e értelme néhány napra ilyen durván belenyúlni a Duna vízrendszerébe, vagy inkább hűtőtornyot kellett volna-e építeni és költség-haszon elemzést végezni. Szabó Gábor környezetvédelmi szakújságíró, a HVG korábbi munkatársa írása.
Szabó Gábor
Előbb „eszkábálnak” fenékküszöböt szabályozó „műtárgyat” a Dunán, és csak utána készül költség-haszon elemzés, utána kezdik el vitatni, megéri-e ilyen durván belenyúlni a Duna vízrendszerébe.A fenti címmel jelent meg egy „vezércikk” az 1980-as évek végén egy szamizdat kiadványban, nagyjából akkor, amikor egyre több tüntetésen tiltakoztak a Kádár-rendszerrel szemben a bős-nagymarosi vízlépcső ürügyén. Az akkori harcos környezetvédők átélték ezt követően a Duna elterelését, majd szembesültek a hágai Nemzetközi Bíróság 1997-es – azóta sem végrehajtott – ítéletével. Most a paksi hűtővízellátást biztosítani hivatott fenékküszöb miatt hasonló tiltakozásokra már csak azért sem kell számítani, mert minek. A miniszterelnök mindenkit megnyugtatott: bárkinek meghallgatják a véleményét, a természetvédőkét is. Igaz, két napra rá a beavatkozás legapróbb részleteit ismertette a helyszínen, ahol katonákat és vízügyi szakembereket lehetett látni, de környezet-vagy természetvédőket mutatóba sem. A természetközeliséget az szolgája, hogy a helyszínre szállított, 13 ezer, egyenként két tonnás betontömböket leszámítva a mederduzzasztó természetes anyagból, az éppen most robbantgatott hegyoldalakból származó kőből lesz. https://hvg.hu/itthon/20260815_paks-duna-fenekkuszob-epites-magyar-peter-sajtotajekoztato155 ezer köbméternyi anyag kerül a mederbe. Kiemelt beruházásként, azaz az „óellenzéki” Gyurcsány Ferenc által kimódolt, majd az elmúlttizenhatéves fideszuralom alatt a pofátlanságig tökélyre fejlesztett jogi megoldást alkalmazva: minden agyament elgondolás az esetleges hatósági vagy más aggályoktól függetlenül azonnal végrehajtható. A fenékküszöb nyilván megemeli a víz szintjét – így történt a Szigetközben is – tehát jut majd az atomerőmű hűtővizes csatornájába. Nem lehet majd hajózni miatta? Majd, ha beindulnak a hajók a kedvezőbb vízállás beálltakor, visszabontjuk a közepét – jelezte Magyar Péter. Kimélyül az alvízi meder? Majd kővel megerősítik – nyugtatgatott. Fantasztikus előrelátás! Mivel a vízügy talán legtekintélyesebb hazai kutatóintézetét a NER felszámolta, meglehet, nincs is kéznél az a mérnöki tudás, ami egy ilyen megoldás modellezéséhez szükséges, holott már egy hídpillér beépítése is durván megváltoztatja a vízáramlást és a hordalékképződést, amint az a Megyeri-híd környékén tapasztalható. De a tett első, a szó második, hogy egy a Fidesz és Magyar Péter által egyaránt kedvelt szólást idézzünk. Elég sok tettre lesz szükség, mire az új fenékküszöbből szabályozható „műtárgyat” eszkábálnak. Utána majd meg lehet vitatni, hogy volt-e értelme arra a néhány napra ilyen durván belenyúlni a Duna vízrendszerébe, vagy inkább hűtőtornyot kellett volna-e építeni és el kellett volna előre végezni egy költség-haszon elemzést is. Utólag meg minek ilyesmivel foglalkozni. https://hvg.hu/360/202238__bosnagymaros_es_azellenzek__duna_kor_es_tarsai__anyilvanossag_ereje__lepcsozetes_leepules
